2015. június 25., csütörtök

A liberális miért szitokszó?



Megnéztem egy angolszász definiciót (ez jelenik meg, ha az ember a "liberal" szót beüti a Googleba):

"Willing to respect or accept behaviour or
opinions different from one's own; open to new ideas".

Azaz, hajlandóság mások - a sajátunktól eltérő - viselkedését és véleményét elfogadni, tiszteletben tartani, nyitottság az új ötletekre.

Mi lenne ezzel a hatalmas nagy baj??

Ha az "illiberális államot" eszerint a definició szerint lefordítjuk, ez jönne ki:

"Egy olyan államfoma (politikai elít), ami nem hajlandó a saját véleményétől eltérő gondolkodókat elfogadni, és nem nyitott semmiféle új ötletre".

Ezt akarja a miniszterelnökünk? Es jó lesz vajon? Nem tűnik ismerősnek?

Érdekes módon a régi nyelvhasználatban a "liberal" szónak tényleg volt egy más, kevésbé pozitív jelentése:

"Obsolete Morally unrestrained; licentious"

Azaz elavult nyelvhasználat szerint "erkölcsileg féktelen, szabados"

Nem lehet, hogy a magyarok egyszerűen nem értik ennek a szónak a modern jelentését?

2015. június 24., szerda

Gondolatok a nagy-magyarországi matricákról



A történelmi Magyarország egy tény.

De az első világháború előtti Német Császárság, vagy Ciszlajtánia (a Lajtán túli történelmi Ausztriához tartozó területek, mint Bohémia, Morávia, Galícia stb.) is az volt.

A magyar autókon rendszeresen ott díszeleg a Nagymagyarország matrica, hasonló német, vagy osztrák matrica elképzelhetetlen (és elfogadhatatlan) is lenne ezekben az országokban.

Mit akar az autótulajdonos a matricával tulajdonképpen kifejezni?
  • Csak a történelmi tényt?
  • Azt, hogy mindent vissza (azokat a területeket is, ahol gyakorlatilag senki nem beszél magyarul)??
Nyilvánvaló az "egész vissza" egy revizionista vágy- (rém)álom volna. A megvalósítása csak sok emberélet, szenvedés, és a többi kárpát-medencei nép érdekeinek a totális figyelmen kívül hagyásával valósulhatna meg. Megér ez annyit?

Trianonnal kapcsolatban az ember mindig lát térképeket, ahol az utódállamok is még többet akartak kihasítani a mai Magyarország területéből, ami abszolút nem lett volna helyes, mivel az államhatár és a nyelvhatárok ritkán vannak szinkronban egymással, majdnem mindig a mai Magyarország hátrányára kerültek kijelölésre. A Nagymagyarország matrica bennem viszont egy olyan benyomást kelt, mintha a magyarok a többi népet teljesen semminek vennék. Milyen érzése lehet egy szlováknak vagy egy románnak, ha egy ilyen matricát lát? Nagyon nehéz a szlovákokat, románokat meggyőzni a magyaroknak az igazukról, ha a magyarok totál antipatikussá teszik magukat. Ezek a matricák nem segítenek.

Messze állna tőlem, hogy megkérdőjelezzem a magyaroknak azt a jogát, hogy foglalkozzanak a kisebbségeikkel és támogassák őket. Jobb egy határon-túli iskolát támogatni, vagy egy könyvtárat, kapcsolatokat ápolni határon-túli magyarokkal. Megértem a fájdalmat, de a most élőknek kell konkrét segítséget nyújtani határon innen és határon túl. Ami történt (kitelepítés stb. nem lehet a visszájára csinálni).

Hozzuk ki a mostani helyzetből a legjobbat a kárpát medence minden lakójának! Hozzuk létre a közös kárpát-medencei házat.

Várom a kulturált, átgondolt kommenteket, ellenérveket, mint mindig.

2015. június 21., vasárnap

A gond a plakátokkal



Találkoztam tegnap ismerősökkel a "Brancs" nevezetű új egri kávé és borkert megnyitóján, és az egyik hiányolta, hogy az utolsó időben nem írtam semmit. Igaza van, úgyhogy ezt a hiányt most szeretném bepótolni.

Az utolsó időben a menekültekkel kapcsolatos plakátok és ellenplakátok dominálták a közbeszédet. Mi az igazi probléma ezekkel?

Ha az ember az egyéni sorsok szempontjából kezeli ezt a témát, hogyan tudjuk azt a drámai helyzetet elképzelni, hogy családostól, mindent hátrahagyva egy sok száz, ezer kilométeres útnak induljon az ember?

Talán egy kicsit többet kellene tudnunk ezekről az egyéni sorsokról, azelőtt hogy véleményt alkossunk az emberekkel kapcsolatban? Semmiféle komolyabb interjút nem láttam a médiákban. Nem vagyunk mi egyáltalán kíváncsiak arra, hogy mi történt velük?

Ha valóban keresztények vagyunk viszont, nyilvánvalóan nem tehetünk mást, mint hogy segítünk nekik lehetetlen élethelyzetükben. Aki a Bibliát olvasott ezzel kapcsolatban, nem lehet semmiféle kételye.

Nagyon nehéz különbséget tenni a gazdasági és egyéb menekültek között. Amikor az ember elveszít minden életfeltételt, egyszerre menekült és gazdasági menekült is. Szerencsére, a sok magyar, aki az Európai Unióban dolgozik, nem ilyen durva kényszer alatt került külföldre, bár sokan közülük devizahitelek  és egyéb súlyos gazdasági okok miatt tették mindezt. Ők is szerintem mindenképpen gazdasági migránsok, akkor is ha a mozgás az európai unión belül történik. Ha azt várjuk el a nyugat európai közvéleménytől, hogy jól bánjanak velük, akkor itt sem kell rögtön a legrosszabból kiindulnunk. Biztosan lesznek a menekültek között, akik itt maradnak, és értékes tagjaivá fognak válni a magyar társadalomnak, de nagy többségük első lehetséges pillanatban tovább fog mozdulni nyugat felé.

A különbségtétel tehát sokszor mesterséges.

A kormány plakátjai azért is elfogadhatatlanok, mert az emberek legaljasabb - és éppen nem keresztény - indulataira épülnek rá. Nem szeretnék az eddig felhozott érvekkel előjönni, nyilvánvaló, hogy az igazi fogyasztók Magyarország polgárai, és nem a menekültek maguk.

A plakátokon használt tegezés (Ha Magyarországra jössz ....) pedig ellentmond a nyugaton megszokott udvarias magázásnak, a viszonyozhatatlan pertu rossz emlékeket ébreszt és kimondottan udvariatlan.

Az ellenplakátokkal kapcsolatban, az a véleményem, hogy bár sokszor nagyon szórakoztatóak, nem veszik figyelembe, hogy egy komoly problémáról van szó, így akár kontraproduktívak is lehetnek.

A többségi társadalom, a nemzetközösség életmódja, hitrendszere a társadalmi béke szempontjából fontos védendő érték. Talán pont egy ilyen krízis teszi fel nekünk azt a fontos kérdést, hogy kik vagyunk mi valójában? Mennyire mondható az, hogy az identitásunk valóban keresztény, illetve mennyire védendő érték ma is a vallásszabadság? Kiterjed  a vallásszabadság azokra az emberekre is, aki nem vallásosak?

Én személyesen nem vagyok vallásos, és úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül ebben. Nem szeretnék, ha az iszlám elkezdene agresszív módon Európában, de egy erőszakosan keresztény állam sem tudja feltétlenül védeni  az érdekeimet. Azt hiszem, hogy valóban újra el kell gondolkozni azon, hogy mi az a nemzeti minimum, mik azok az értékek, amik fontosak nekünk. Én személy szerint védendőnek találom az széles értelemben vett liberális értékeket. Azzal problémám van, amikor mondjuk fiatal muzulmánok próbálnak London utcain a Sária törvényeinek érvényt szerezni, de azzal is, ha csak felekezeti iskolába küldhetem a gyerekeimet. Úgy gondolom, hogy a vallásos hovátartozás legjobb, ha magánügy marad, a vallási egyesülés alapjog, amíg az abból keletkező intézmények, csoportosulások nem kérdezik meg mások jogát saját meggyőződésükhöz. Aki uszít más vallások, más népek ellen, véleményem szerint büntetendő.

Azt hiszem, sürgősen el kell kezdeni beszélni ezekről a témákról. Az igazi téma nem a menekültek, hanem a saját identitásunk kérdése.

2015. június 5., péntek

A Popovici féle tervek történelmi értékelése - széleskörű autonómia



A Popovici-féle Nagy-osztrák állam széles körű autonómiát biztosított volna a Monarchia népeinek. Békés körülmények között azt a "munkát" végezte volna el, ami - véleményem szerint - elkerülhetetlen volt és sajnos büntető jelleggel egy vesztett világháború után történt meg.

Ennek a Popovici féle elképzelésnek Ferenc Ferdinánd volt a fő támogatója, és annyira féltek ennek a tervnek a megvalósításától a nagyszerb ultranacionalisták, hogy Szarajevóban őt meggyilkolták. Ha sikerült volna létrehozni,  lehet, hogy a Monarchia ma is létezne. A terv megvalósítása igazságosabban osztotta volna szét a hatalmat a különböző népek között, és különösen azoknak a népeknek segített volna, akik eddig semmilyen politikai hatalommal nem rendelkeztek (szlovákok, ukránok, erdélyi románok). A nagyszerb és a nagyromán nacionalisták nem a monarchia reformját akarták, hanem szétszedését.

A tervvel kapcsolatos nehézségek a következők voltak:

  • Elsősorban a dualizmusban érdekelt két népcsoport elítje (az osztrák németek és magyarok) elveszítette volna kiváltságait
  • A magyar elít elveszítette volna a hatalmát a történelmi Magyarország nem magyar lakossága felett (ez önkéntes alapon nem ment volna)
  • A lengyelek elveszítettek volna a hatalmat a Galíciában élő ukránok (ruszínok) felett
  • Bohémia és Morávia lakosságának el kellett volna fogadni egy olyan etnikai felosztást, ami nem elégítette volna ki egyik félnek a maximalista törekvéseit sem
A terv helyett megmaradt az osztrák vezetésre jellemző "durchwürsteln" (igazi megoldások helyett nem igazán kielégítő kompromisszumok alkalmazása), és a Monarchia bukása.

Az tervezett autonóm tartományok nem voltak nemzetállamok, így a rendezésnél nem kellett "stratégiai" kérdéseket figyelembe venni. A  Popovici féle terv szerint Nagyvárad és szerintem Arad hozzátartozott volna az erdélyi tartományhoz (azaz a román többségű tartományhoz), de Szatmárnémeti  nem. Szatmárnémeti később nem etnikai alapon került a majdani román államhoz, hanem azért mert másképpen szét kellett volna szakítani a Szatmárnémeti - Nagykároly - Nagyvárad - Arad vasútvonalot. A Popovici féle terv szerint ez nem lett volna túl nagy gond, mert a vasútrendszert továbbra is központilag kezelték volna. A Dunától északra Nyitra és Érsekújvár a magyar entításhoz tartozott volna, mivel nem kellett volna egy szlovák (csehszlovák) államnak juttatni mezőgazdasági területeket. Ez az oka, hogy a mai szlovák - magyar határ miért a Dunán van (és persze a Budapest - Pozsony között vasútvonal miatt is).

Mivel nem került sor a tervnek az érdemi megvitatására, nem is történhettek benne a szükséges korrekciók. A terv az osztrák-német népscsoport érdekeit maximálisan figyelembe vette, de a magyarokét valamivel kevésbé. Maribor / Marburg, Sopron / Ödenburg, Pozsony / Preßburg kerültek az osztrák tartományhoz (minden város ugyan nagy német többséggel rendelkezett, de enklávét képzett), de a hasonló helyzetű Nagyvárad és Arad valószínűleg hasonló mércével a magyar entitáshoz kellett volna, hogy kerüljenek. Egy higgadt légkörben biztosan sor került volna további kompromisszumokra, és a Monarchia bukása esetén, már meg lettek volna olyan sokkal igazságosabb határok, amiket a béketárgyalásoknál kénytelenek lettek volna figyelembe venni. A monarchia vegyes etnikai összetétele miatt elkerülhetetlen lett volna, hogy emberek kerüljenek más nemzeti többségű tartományokba, de mégis sokkal kevesebben, mint Trianon után.

Én sajnálom, hogy ez így történt...

2015. június 4., csütörtök

A Nemzeti Összetartozás Napja és Trianon

A Nemzeti Összetartozás Napja időzítése alapján egy nem túl kendőzött "Trianon-nap".

Nagyon nehéz erről a témáról higgadtan írni, és nyilvánvalóan olyan módon, hogy az ember ne szítsa feleslegesen a negatív érzelmeket, hanem olyan módon, hogy a tisztánlátást és realitásérzéket erősítse.

Szeretném leszögezni, hogy nagyon szeretem ezt az országot, és sajnálom, hogy nem pozitívabban alakultak a történelem eseményei. Erről legalább részben a magyar elit tehetett.

Mindig vannak olyan pillanatok, amikor a történelem egy más, jobb mederben folyhatott volna. Ehhez bölcsesség, kompromisszumkészség és határozottság kellett volna. Sokszor a nemzeti érdek, nem abból áll, hogy csak a saját véleményünket szajkózzuk, hanem abból, hogy okosan találjuk meg a közös hangot szomszédainkkal. A Monarchia utolsó éveiben lett volna egy ilyen lehetőség, le kellett volna sok mindenről mondani, de a végeredmény a magyar nemzet szempontjából lényegesen jobb lett volna a mai állapotokhoz képest. Az elit mindent  meg akart tartani, és mégis sokkal többet veszített el, mint ami talán szükséges lett volna.

A történelmi Magyarország egy sok nemzetiségű ország, és nem modern "nemzetállam" volt. Emlékeztetésül beillesztem a híres Teleki "piros" térképét 1910-ből.

Világos volt, hogy a kiegyezés alatt létrejött duális osztrák-magyar állam hosszabb távon  reálisan nem volt fenntartható. A kiegyezés két nemzetnek (az osztrák németeknek és a magyaroknak) biztosította az önrendelkezést, de a többinek az érdekeit hagyta figyelmen kívül. A nemzeti önrendelkezés vagy mindenkit illet, vagy senkit.

Létezett egy terv a Popovici-féle Nagyausztria Egyesült Államok terve, ami igyekezett volna a Monarchiát egy hosszabb távon fenntartható pályára helyezni azzal, hogy a országot szétosztotta volna autonóm nemzeti tartományokra. Ez a föderációs terv volt - véleményem szerint - a legjobb esély arra, hogy a Monarchia egyben maradjon, és legjobban ez felelt volna meg a Monarchia és a történelmi Magyarország összlakosságának érdekeinek.

Popovici a következőket mondta (saját fordításomban):

"A területén élő népek sokszínűsége miatt (mind eredetükben, nyelvükben, szokásaiban és mentalitásukban) a Habsburg Birodalomnak fel kell venni  egy olyan államformát, amelyben  egy nemzet se érezheti magát fenyegetve, korlátozva vagy sértve saját nemzeti élete, privát fejlődése szempontjából, vagy egy szóval saját élet- és érzésvilágában."

Bölcs szavak. Hogy ez a szövetségi állam hogyan nézett volna ki, beillesztek még egy térképet.

A tervezett Nagy-Osztrák Egyesült Államok

Látható, hogy  a magyar állam valamivel nagyobb, mint a mai Magyarország, jobban terjeszkedett kelet felé és hogy Székelyföld kapott egy saját tartományt. Sopron és Pozsony viszont (85%-os német ajkú lakossággal) - és ha jól elemzem a térképet- akkor Szombathely és Kőszeg az osztrák-német államhoz kerültek volna. A tartományok jól figyelembe vették a nemzetiségi arányokat, ami látható, ha az ember összehasonlítja a két fenti térképet. De mégis viszonylag ismerős a tervezett magyar autonóm tartomány, különbözik, de nem olyan sokat a mai országunktól.

Nagyon sok múlott volna a részleteken. Nem derül ki világosan a számomra, hogy hogyan kezelték volna a kisebbségeket, de azt a témát az osztrákok viszonylag példásan kezelték. Feltételezem, hogy a tervbe beépítették volna különböző fontos garanciákat.

Miért írom mindezt? Azt kell látni, hogy a nemzeti önrendelkezést nem lehet másoktól megtagadni, így a valószínűleg torzító utólagos bölcsességgel élve jobb lett volna egy föderatív állammá formálni a Monarchiát, nagyjából, ahogyan Popovici ezt elképzelte, legrosszabb az ami történt, új határok félhúzása egy vesztett világháború után.  

Nem árt, ha a gyerekeink tudják, hogy a különböző a történelmi Magyarországon belüli nyelvi és nemzeti identitású régiók önállósodása elkerülhetetlen volt. Csak az nem volt mindegy, hogy az milyen formában történik meg. A különbözőségen túl nagyon sok minden köti össze a volt Monarchiában élő népeket.

2015. április 28., kedd

Egy élhető ország

Én egy élhető országban szeretnék lakni, ahol a politikai vezetők felelősséggel döntenek, és mindent megtesznek a lakosság érdekében. Ez egy lehetetlen remény? Ha meghallgatom a magyar barátaimat, akkor biztosan azt kellene gondolnom, hogy az.

Az érvei nyomósak, és amit leginkább elgondolkodtatónak tartom az, hogy Magyarország rég él együtt a korrupcióval és a folytonos politikai / gazdasági botrányokkal. Ez sem konkrét politikai párthoz, sem rendszerhez nem köthető, hanem folyomatosan jelen van a a magyar politikában. Egyszerűen van ennek hagyománya.

Mégis úgy gondolom, hogy egy pár változással, javítható a helyzet. Az a véleményem, hogy a problémák rendszerszerűek, és csak rendszerszerű változásokkal lehet ezeket a problémákat orvosolni. Magyarországon a fent említett hagyományok miatt szigorúbb szabályozást kell alkalmazni,  mint Nyugat-europában.

Először mi az, amiben nem hiszek?

Abban nem hiszek, hogy majd eljön az a "jó vezető ", aki rendet csinál ebben az ügyben. A jelenlegi közegben minden politikai erő előbb , utóbb be fog mélyedni a korrupció mocsorában. Maga a rendszer azt diktálja.

Mi lenne a megoldás? Nem gondolom, hogy a javaslataim az újdonság erejével fognak hatni, végső soron rendszeresen javasolták különbözö szervezetek ezeknek a intézkedéseknek a végrehajtását, valamilyen formában.

1/   Reformálni kell a pártfinancírozás Irrealis, azt gondolni, hogy az adófizetők ne financírozzanak a pártokat! Az alternatíva sokkal drágább. Javasolnám tehát, hogy a pártoknak nyújtott állami támogatást jelentősen kellene emelni, hogy egy demokráciában elvárható szívonalú kampányok financírozhatóak legyenek. A pénz elköltést pedig szigorúan kellene ellenőrizni . Minden kampánykiadással el kellene a pártoknak számolni, és szabálytalanságok esetén a pártoknak számolni kellene súlyos büntetésekkel. Az ellenőrzés egy valóban önálló intézmény lássa el.

Teljesen meg kellene tiltani a jogi személyeknek, hogy pártokat támogassanak, és a magánszemélyek támogatását kellene korlátozni egy olyan összegben, ami még átlátható (mondjuk 1 000 000 Ft.).

Ezeknek a intézkedéseknek az lenne a hatása, hogy lazulna a kapcsolat a politika és a gazdasági szereplők között. A politika függőség a gazdaságtól az anyagiak tekintetében megszűnne. Feketén jutatott pénz esetén, mind a vállalkozónak, mind a pártoknak kellene hogy súlyos büntetésekkel számoljanak. Nem lenne okuk a vállalkozásoknak  a realisnál "kedvezőbb elbírálásban" bízni a különböző pályázatok esetén. Ez pedig azt jelentené, hogy a pályázatoknál, nem egy haver kapná a munkát, hanem az a cég, ami tartalmában és árban a legjobb pályázatot adta be. A jelenlegi pártfinancírozási "rendszer" miatt ez sokszor nem így van.

Ennek pedig a népgazdasság szempontjából számos elönye lenne:



  • A pályázatoknál érvényesülne a gazdasági racionalítás
  • Lényegesen kevesebb pénzből lehetne minőségi projekteket végrehajtani
  • Sokkal kevesebb lenne a korrupció, mert megszűnne a politika és vállalkozói szektor összefonódása
Hatalmas pénzekről van szó! A mi pénzünkről.

A kérdés tehát, ha az ember pártot választ, hogy melyik hajlandó egy ilyen reformot támogatni? Az ideológia pusztán füstfelhő, ami mögött az adófizetők (mi) és az EU (más országok adófizetöi) pénzét lehet elszipolyozni. Ez elfogadhatatlan.

Az ország renbetételéhez ez lenne az első javaslatom. Mindenkinek meg kell érteni, hogy a csalás elfogadhatatlan,  mindegy hogy egy párt ideológiailag szimpatikus,  vagy sem. Rendszerszintű változások kellenek.

2015. április 26., vasárnap

A fiatalok elmennek örökre ...


Dublini vár / Nick Tayler / 2015.04.25
Dublinban sok kelet-európai él. Ha az ember beszél velük, gyakori motívum, hogy jól érzik magukat. és nem akarnak visszatérni anyaföldjükre. Bár az ember tudja, hogy az igazság annál bonyolultabb, mégis felmerül a kérdés, hogy miért?

Úgy tűnik nekem, hogy ennek több oka lehet:

  • Úgy érzik, hogy otthon semmi perspektíva nincs
  • Jobbak a munkavállalási körülmények és a fizetések külföldön
  • Jobb összességben sok külföldi országban a közhangulat
  • Lehetőség nyílik a nyelvtanulásnak anyanyelvi környezetben
  • Jobbak a tanulási lehetőségek
Az, hogy a Nyugat-európai országokban jobbak az életfeltételek nem meglepő. Volt idő a gazdasági fejlődésnek.

Ami viszont megdöbbentő, legalább amit Magyarországot illeti, hogy mennyire nem foglalkozik ezzel a jelenséggel az ország politikai elitje. 

Meg kell érteni, hogy ha az ország nem változik lényegesen, ezek a fiatalok nem fognak soha visszatérni. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, szükséges a magyar államot az alapoktól újra felépíteni. Más nem lesz elég. 

Vissza kell adni a fiatalok azt a hitet, hogy ez az ország képes a megújulásra. Egy további cikkben összefoglalom, hogy - véleményem szerint - milyen változások szükségesek.

2015. április 19., vasárnap

Mi az, hogy magyar?

A történelmi Magyarország régi térképe

A "mi az hogy magyar" kérdésnek, lenne egy párhuzamos kérdés, a "what do you mean by English" (mi az, hogy angol). Párhuzamba fogom állítani ezt a két kérdést, mert így jobban lehet látni, hogy egy széles kérdéskörről van szó, ami sok helyen vet fel komoly kérdéseket.

Amikor az angolok általánosságokban az "angolokról" beszélnek, általában a britekre gondolnak. A skótok és welsziek pedig kikérik maguknak, hogy ők nem angolok. A brit történelemről szóló könyvek pedig inkább az angol történelemről szolnak. Melyik angol iskolás ismeri Skócia királyait, vagy Wales történelmét, pedig mind a két országnak volt önálló államisága. Ebben történt változás az utóbbi időben, de sokáig nagyon jellemző volt. A brit önmeghatározások pedig lényegében mindig értékalapúak (a jogállam, parlamentarizmus, a szociális vívmányok stb.) nem pedig etnikai alapúak.

Erről a témáról sokkal többet lehetne írni, de miért releváns ez a magyarok szempontjából?

Amikor próbálom meghatározni, hogy mi az, hogy magyar, több minden jut eszembe. Itt sorolom fel egy pár lehetőséget:
  • Az a magyar, aki "annak érzi magát"
  • Az magyar, akinek magyar az anyanyelve, kultúrája
  • Az magyar, akinek az ősei az Etelközből származtak, és "Árpád vére" folyik az ereiben
  • Az magyar, aki a történelmi Magyarországon született, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül
  • Az a magyar, aki a magyar királyok alattvalója volt
Nyilvánvalóan, a negyedik és ötödik meghatározás a történelmi Magyarországra tökéletesen illik. A történelmi Magyarország minden lakosa magyarnak tartotta magát, nemzetiségétől függetlenül. Az önmeghatározása legalább részben értékalapú volt, büszke volt a magyar állam hosszú múltjára, talán a Szentkoronára, a helytállás miatt az Oszmán birodalom terjeszkedésével szemben, részben a Monarchiára is.

A modern genetika kizárja gyakorlatilag a harmadik meghatározást. Csak kis nyomokban lelhetőek fel az "keleti eredetű" gének, sokkal meghatározóbb az európai eredet, így a magyar lakosság közeli genetikai rokonságban áll a környező népekkel, illetve a többi európaival is. Így lényegében egyértelmű, hogy a magyarság egy nyelvi-kulturális közeg.

Az első két meghatározás a mai Magyarországra igaz, illetve sok tekintetben igaz volt a történelmi Magyarországra is. A modern nemzetiségek nyelvi-kulturális közösségek, Az igaz bármelyik környező népre is. Igen, "nyelvében él egy nép".

Amikor történelmi értelemben beszélünk a "magyar" történelemről, azt gondolom, hogy az a Kárpát medencei népeinek a közös történelme. Ez ugyanannyira a szlovákoknak, vagy erdélyi románoknak, szászoknak, itt élő zsidóknak  a történelme, mint a mai magyarországi magyarokénak. Így nem állja meg a helyét a sokat elhangoztatott érv, hogy a szlovákoknak, erdélyi románoknak nincs történelmük, van, csak közös volt a magyar kulturális-nyelvi közösséghez tartozó emberekével.

A történelmi Magyarország nem modern értelemben vett nemzetállam volt. Az viszont igaz, hogy a magyar vezető elit biztos hogy, vagy magyar anyanyelvű, kultúrájú volt, vagy rég elmagyarosodott. 

Most anélkül, hogy a szétesés konkrét mechanizmusát boncolgatnám, az biztos, hogy a sok -kölcsönösen kizáró - nacionalizmusoknak a történelmi Magyarország lett az áldozata. Nem több nacionalizmus, nemzeti érzelműség kellett volna a megmentéséhez, hanem egy olyan átgondolt szövetségi berendezkedés, ami megadta volna a szükséges autonómiát a ország népeinek, anélkül, hogy az ország teljes széteséshez vezetett volna. Voltak különböző próbálkozások (Dunakonföderáció, Osztrák Egyesült Államok terve), de sajnos nem lett belőlük semmi, nagyrészt a magyar elit ellenállása miatt. Egy biztos, egy megreformált Monarchia sokkal jobban megfelelt volna az itt élő népek összességének az érdekeinek, mint ami bekövetkezett. Sok kicsinyes nacionalizmusnak a versenyfutása. Sajnos a dualizmus sok kárt okozott ezen a téren, a magyar elit nem élt bölcsen a hatalmával és kompromisszumra alkalmatlan volt. Az erőltetett magyarosítás pedig kivívta a nemzetiségek haragját. A dualizmus korában a magyar elit eljátszotta az ország jövőjét.

Más miatt is jobb lett volna. Magyarország sajnos Németország és Oroszország között találja magát. A Monarchia - mit geopolitikai tényező - komoly védelmet nyújtott e államok ellen. Magyarország egyedül csak vergődik, nem képes önállóan magát megvédeni, így mindig bizonytalan szövetségi rendszereknek a kényszeredett tagja lesz. A Monarchia szétbomlása - véleményem szerint - bár valószínűleg elkerülhetetlen volt, a Monarchia népeinek közös tragédiája.

2015. április 17., péntek

Az önbecsülés

Bérc utca 2015.04.16

Kedves egri barátnőm írta, hogy szebbet gondolok a magyarokról, mint ők maguk. Pedig az baj ...

Ha az ember elfogadja magát, akkor nincs szükség öndicsekvésre és békében van a saját környezetével.

Azt gondolom, hogy az nincs másképpen egy nemzettel sem.

A külső konfliktuskeresés (szabadságharc stb.) mindig egy belső konfliktusnak a tükörképe.

A gyógyulási folyamat akkor indul be, amikor a magyarok rájönnek, hogy abszolút megállják a helyüket a világban és megfelelően megbecsülik magukat. Ettől beáll a belső béke, és a világ sokkal kevésbé fenyegetőnek tűnik.

Én azt kívánom, hogy ez az állapot minél előbb álljon be.

2015. április 16., csütörtök

Városfal sétám

Egernek volt valaha egy városfal, ami körbevette a történelmi városmagot.

Mindennap teszem meg egy reggeli sétát, ami követi a régi városfal hajdani nyomvonalát.

A séta kezdődik a Darvas utcában, a régi utcanévtáblák jelzik a városfal létét, az utca egyik oldala ugyanis a III. kerülethez, a Belvároshoz tartózott, a másik pedig a X. kerülethez, a Cifra-sánchoz. A fal mindig a hegygerincét követte.

Dézsmaház utca / Nick Tayler / 2015.04.16

Bérc utca / Nick Tayler / 2015.04.16
A Bérc utcáról gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Bérc utca / Nick Tayler / 2015.04.16 köszönet az utca kertészeinek :-)
Egy lépcső vezet le hegyről és nagyjából követi a régi városfalat, és így érjük le a városfal északi szakaszához a Cifra-kapu és a Felnémeti kapu között. Itt futott végig a "Posuerunt", ami megvédte a városunkat az árvizektől. Mögötte található a Mária utca kilátással a Ráctemplomra.

Mária utca / Nick Tayler / 2015.04.16

Nem tudom, hogy a Ráctemplom falon belül, vagy kívül volt. Szép látvány nyújt, és véleményem szerint a város legszebb temploma is egyben. A rácok egy gyűjtőfogalom volt, vonatkozott szerbekre és görögökre egyaránt. A ráctemplom a Szent Miklós városrész központja, és mindkét népcsoport temploma volt, ami néha kisebb konfliktusokhoz is vezetett.



Átkelve a Széchényi utcán eljutok a Kisasszony utcáig, ahonnan lépcső vezet fel a Vitkovics utcáig, ami úgy mint a Darvas utca két kerülethez tartózik, a Belváros II. kerülethez, illetve a Károly-város VIII. kerületéhez.

Vitkovics utca / Nick Tayler / 2015.04.16
Az utca végén, egy újabb lépcső vezet fel a Tündérpartra.

Lépcső a Tündérpartra / Nick Tayler / 2015.04.16
A Tündérpartról lesétálok,és átkellek a Csíky Sándor utcán, ahol végre látható a városfal jelentékenyebb maradványait.

Városfal utca / Nick Tayler / 2015.04.16
A Városfal utca végén, lesétálok a Bródy Sándor utcán.

Bródy Sándor utca / Nick Tayler / 2015.04.16
És jön a szépen rendbe hozott városközpont.

Cziszterczita templom / Nick Tayler / 2015.04.16
Minorita templom / Nick Tayler / 2015.04.16

És újra felfrissülve otthon vagyok.

Hálás vagyok, hogy egy ilyen szép helyen lakom.

2015. április 15., szerda

A magyarság és az inkluzívítás kérdése

Panoráma Eger városra / Nick Tayler 2015.04.16

Volt egy-két komment a "nagyon sajnálom ..." című bejegyzésemre. Ezekre a kommentekre szeretnék most röviden reagálni.

A kirekesztés családokon belül súlyos hatásai vannak. Aki jelen volt egy családállításon pontosan tudja, hogy miről beszélek. Ha "meg nem születettnek" próbálunk venni egy családtagot, akkor felborul a családi háló, és a többi családtag kénytelen súlyos lelki problémákkal szembenézni. Addig amíg nem adjuk meg a kellő tiszteletet a kirekesztettnek, nem oldódik meg a helyzet.

Ez egy nemzeti társadalomnál sincs másképpen. Én minden egyes Magyarországon született egyént magyarnak tartok, aki annak tartja saját magát is. Nem csak az szenved, akit kirekesztenek, de azok is akik kirekesztenek. A magyar társadalom akkor fog belső lelki sérüléseiből kigyógyulni, ha elfogadja saját magát sokszínűségében, és a körülötte lévők sokszínűségét. A magyar nemzet hálója jelenleg nagyon felborult állapotban van. Mindenki tudja, hogy valami nem stimmel, nem jönnek feltétlenül rá, hogy mi. A kirekesztett nemzettagok éreztetik a hatásukat.

Az inkluzívitás jegyében szeretek beszélni német magyarokról és nem magyarországi németekről, zsidó vallású magyarokról, és nem magyar zsidókról, cigány (származású) magyarokról és nem magyar cigányokról és így tovább. Így senkinek nem kérdőjelezem meg a jogát, hogy a magyar nemzethez tartozónak érezze magát. Mindenki, aki itt él, magyar, a származás az esetek többségében irreleváns.

A mindennapokban is mindig kiálltam a kisebbségek érdekében. Nem is tudok másképpen reagálni, Ennek teljesen kézenfekvő eredményei vannak. Van például egy olyan érsekújvári hotel, ahol én miattam van magyar nyelvű étlap, én beszéltem meg a szlovák tulajdonosakkal (szlovákul), hogy egy olyan városban, ahol jelentős magyar kisebbség van, egyszerűen üzletileg is értelmes, hogy legyen magyar étlap. Elfogadták. Nekem - mint nem érintett fél - könnyebb felvállalni ezeket a konfliktusokat, de akkor is kell hozzá némi bátorság.

A sajnálatom így minden kirekesztett, kiűzött magyart megillet, aki kényszerült az ország elhagyására, vagy akit megbántották, megbüntették vagy megölték származása miatt, a kollektív bűnösség elvével pedig abszolút nem értek egyet. Meghajtom előttük is a fejemet, és szeretettel gondolok rájuk.

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy kezdődjön meg egy párbeszéd, ami a dühön és az indulaton túlmutat, és ami biztosít egy élhető, békés jövőt minden egyes magyar állampolgárnak. Örülök neki, ha az olvasóim is így gondolkoznak.

2015. április 14., kedd

Öreg körtefánk

Öreg körtefa / Nick Tayler / 2015.04.18


Amikor idejöttünk lakni, volt egy öreg,elhanyagolt körtefa, ami ismereteim szerint a házzal nagyjából egyidős, azaz körülbelül nyolcvanéves. Magas volt és nem nagyon volt rajta semmi (a hangyákon kívül).

A felső kétharmadát lefűrészeltem, kicsit megijedtem, hogy talán egy kicsit túl drasztikus voltam, elég ijesztő látványt nyújtott ám a fa, de az "iffítás" mégis nagyon szépen sikeredett, még a szomszéd és a ház régi lakója szerint is. Most annyi körte szokott lenni rajta, hogy az a baj. 

Az eddigi túlteljesítéshez képest ebben az évben a virágzása minden elképzelésem felülmúlja.

Minden gondozással töltött percet a fa meghálál.

De nem így van az emberekkel is? A szeretet és a törődés csodákat tesz. Ha pozitívan viszonyulunk a környezetünkhöz, azt kapjuk vissza. Az emberek "felvirágzása" a szemük ragyogásában lehet látni.

Még az öreg körtefám is ezt érzi :-)



2015. április 13., hétfő

Nagyon sajnálom ...

Egri zsinagóga

Nem voltam jelen a tegnapi, budapesti Élet Menetén, és azért fog a mai bejegyzésem a holokauszttal, és az ezzel kapcsolatos érzéseimmel foglalkozni.

Egernek jelentős zsidó lakossága volt, és az állomáson lévő táblán kívül nem nagyon jelzi semmi a városban a múltbeli jelenlétüket. A legnagyobb zsinagógájukat lebontották. Másik két zsinagógájuk, iskolájuk, temetőjük még ott van. Tájékoztató táblák lényegében nincsenek (itt a városi önkormányzatnak lenne feladata).

Eltűntek az egri zsidó kereskedők (ők voltak a többség), az emberek az utcán, az zsidó vallású egri vízipólósak, a zsidó zene, a társadalmi eseményeik, Eltűnésük hagy Egerben egy űrt, ami soha sem lehet betölteni.

El sem tudjuk képzelni, hogy ezek az egri lakosak milyen tortúrákon mentek keresztül, pedig az egri gettót szüleink, nagyszüleink szemük előtt létrehozták a történelmi belvárosban. Hogyan történhetett mindaz ebben a szép városunkban?

Sokan profitáltak a zsidó magyarok vagyonának a szétosztásából. Élve az akkori nyelvhasználattal, "megnyugtatóan" szétosztották a "zsidók" javait a "keresztény" magyarok közé.

SZEMÉLYESEN NAGYON, NAGYON SAJNÁLOM, AMI TÖRTÉNT.

Nem lehet ezt a múltat jóvátenni, de szívünkben érezhetjük a mély sajnálatot, ezzel megvédjük a társadalmat hasonló hibáktól.

Kevesen lehetnek olvasóim között, aki maguk átélték ezeket a borzalmakat, így senki nem lehet személyesen bűnös. Sajnálatot lehet és kell kifejezni, ehhez nem kell semmi önérintettség (azért tehetem meg én is).

Felmerül az utolsó időben, hogy a magyar állam mennyire felelős a történtekért. Erről most csak annyit mondanék, hogy egy állam alapvető kötelessége, hogy védje saját állampolgárait. A magyar állam ebben kudarcot vallott. Zsidó honfitársaink zsidó vallású magyarok voltak. Az államigazgatás nem csak, hogy nem védte állampolgárait, hanem törvényeket, rendeleteket hozott a korlátozásukra, utána pedig szörnyű brutalitással bezárta őket gettókba, bevagonírozta őket, és elküldte őket a halálba. A magyar állam hozzájárult a vagyonuk elkobzásához, pedig sok-sok évtized tisztes munkának a gyümölcse volt, elszállításuk pedig a MÁV-val történt. Sok zsidó magyar elmondása szerint, csak akkor találkoztak németekkel, amikor beértek a haláltáborokba.

Németországban természetes, hogy a egyéni családok is felteszik azt a kérdést, hogy a szülők, nagyszülők hogyan viszonyultak a holokauszt eseményeihez. Talán eljött az idő Magyarországon is az őszinte családon belüli szembenézésnek. Erről kell beszélni.

Mindenki születik szabad akarattal, így ha végiggondoljuk a múltat, mi remélhetően másképpen fogunk viselkedni egy kiélezett helyzetben. Ezek nem magyar specifikus kérdések, hanem mindenkit érintő problémák. Nagyon sok helyen történtek szörnyű vérengzések, így elvileg bármikor bárki kerülhet hasonló helyzetbe.

Legyen bölcsességünk jól dönteni.






2015. április 11., szombat

Bouncy

Bouncy


Fiam Samu kérésére felkerül Bouncy a rendkívül intelligens macskánk a blogra. Kedves angol ismerőseink találták egy kartondobozban egy Eger környéki erdő szélén, egy másik macskával együtt. Mindketten jól vannak, Bouncy hozzánk került, és sok örömet okoz nekünk.

Ő is természetesen kétnyelvű :-)

Egervár állomás

Üdülési országjáró kalauz a Nagy Nyugati Vasúttársaságtól (Great Western Railway), Nagybritannia 1939
Egervár állomás

Van egy lepukkant vasútállomás mellettünk, az Egervár állomás, ami a neve alapján sem túl meglepő módon az egri várhoz nagyon közel van.

Az az egri vár, ahol szándékoznak 6 milliárd forintot elkölteni. Szép summa.

Ma este kaptam egy emailt az SBB-től (a svájci szövetségi vasúttársaság) azzal a szöveggel. hogy "kirándulási ötleteink minden pénztárcához és időjárási helyzethez". Az SBB komolyan veszi a turistákat.

A 1939-ből származó Great Western Railway útikalauzom tele van hotelhirdetésekkel, termálfürdőkkel (igen Angliában is volt ilyen), igényes vasúti térképekkel, olcsó havi érvényességgel bíró menettérti jegyekkel, szépen táblázatokban rendezve. A vasút szervezte takarékszámlákat a kispénzűeknek, hogy tudjanak utazni, voltak éttermek az állomásokon, szinte mindenre gondoltak, és ez 1939-ben így volt. A vasúttársaság magánkézben volt. Ők is komolyan vették a turistákat.



Nem lenne épp itt az ideje, hogy a MÁV fedezze fel a turizmusban rejlő lehetőségeket, és hogy kínáljanak fel például egri (de mondhatnám pécsi, debreceni) utakat kombinálva belépőkkel, esetleg szálláslehetőségekkel?



Ha ez máshol természetes része a vasúti tevékenységének, miért nem Magyarországon? Mennyivel jobb lenne a városnak, ha sok turista nem autóval jönne, hanem vasúttal, és leszállva a gondosan ápolt Egervár állomáson megtekinthetné a várat, vagy esetleg tovább mehetne Szilvásváradra, ahol természetesen lenne újra közvetlen kapcsolat a erdei vasút és a nagyvasút között kímélve Szilvásváradot is az autóözöntől. Ha komolyan gondoljuk a környezetvédelmet, ez az egyetlen értelmes megoldás.

Ha Vitézy Dávidnak sikerül összehangolni a busz és vasútközlekedést -amit szívből kívánom Neki - akkor kombinált jeggyel el lehetne jutni mondjuk Noszvajra bort kóstolni, vagy a De La Motte Kastélyt megnézni, átszállva az Egervár állomáson buszra.

Ne felejtsék el a mi kis állomásunkat. Jobbat érdemelne, és kis ráfordítással hozzá tudna járulni a MÁV felvirágoztatásához. Visszahozni egy olyan világot, ami valószínűleg Magyarországon is természetes volt. A MÁV-val nem csak munkába, iskolába lehet menni, de a megfelelő kínálattal üdülési célokat is szolgálhat.

Tavasz Egerben


Tavasz Egerben, olyan szép nem?

Lehet ez a tavasz egy új kezdet ennek az országnak? Ennek reményében kezdem egy blogot írni. Nem vagyok magyar, így biztos lesz benne sok hiba, de hiteles, mert ez én vagyok. Mi vagyok én? Talán egy angol magyar?

Identitásról, történelemről, alapértékekről lesz szó. Szeretem ezt az országot, és azt szeretnék, hogy mindenki itt jól érezné magát. Egy jókedvű országban szeretnék élni, gondolom nem vagyok egyedül ebben. Egy olyan országban, ahol lehet nyíltan beszélni problémákról félelem
nélkül, és demokratikusan találni a megoldásokat. Egy olyan országban, ahol olyan létezik, hogy a közjó, és ahol társadalom leggyengébb tagjai kapnak védelmet és segítséget.

Ebben a szellemben kívánom szép hétvégét az egri kertemből.