Egy élhető ország

Én egy élhető országban szeretnék lakni, ahol a politikai vezetők felelősséggel döntenek, és mindent megtesznek a lakosság érdekében. Ez egy lehetetlen remény? Ha meghallgatom a magyar barátaimat, akkor biztosan azt kellene gondolnom, hogy az.

Az érvei nyomósak, és amit leginkább elgondolkodtatónak tartom az, hogy Magyarország rég él együtt a korrupcióval és a folytonos politikai / gazdasági botrányokkal. Ez sem konkrét politikai párthoz, sem rendszerhez nem köthető, hanem folyomatosan jelen van a a magyar politikában. Egyszerűen van ennek hagyománya.

Mégis úgy gondolom, hogy egy pár változással, javítható a helyzet. Az a véleményem, hogy a problémák rendszerszerűek, és csak rendszerszerű változásokkal lehet ezeket a problémákat orvosolni. Magyarországon a fent említett hagyományok miatt szigorúbb szabályozást kell alkalmazni,  mint Nyugat-europában.

Először mi az, amiben nem hiszek?

Abban nem hiszek, hogy majd eljön az a "jó vezető ", aki rendet csinál ebben az ügyben. A jelenlegi közegben minden politikai erő előbb , utóbb be fog mélyedni a korrupció mocsorában. Maga a rendszer azt diktálja.

Mi lenne a megoldás? Nem gondolom, hogy a javaslataim az újdonság erejével fognak hatni, végső soron rendszeresen javasolták különbözö szervezetek ezeknek a intézkedéseknek a végrehajtását, valamilyen formában.

1/   Reformálni kell a pártfinancírozás Irrealis, azt gondolni, hogy az adófizetők ne financírozzanak a pártokat! Az alternatíva sokkal drágább. Javasolnám tehát, hogy a pártoknak nyújtott állami támogatást jelentősen kellene emelni, hogy egy demokráciában elvárható szívonalú kampányok financírozhatóak legyenek. A pénz elköltést pedig szigorúan kellene ellenőrizni . Minden kampánykiadással el kellene a pártoknak számolni, és szabálytalanságok esetén a pártoknak számolni kellene súlyos büntetésekkel. Az ellenőrzés egy valóban önálló intézmény lássa el.

Teljesen meg kellene tiltani a jogi személyeknek, hogy pártokat támogassanak, és a magánszemélyek támogatását kellene korlátozni egy olyan összegben, ami még átlátható (mondjuk 1 000 000 Ft.).

Ezeknek a intézkedéseknek az lenne a hatása, hogy lazulna a kapcsolat a politika és a gazdasági szereplők között. A politika függőség a gazdaságtól az anyagiak tekintetében megszűnne. Feketén jutatott pénz esetén, mind a vállalkozónak, mind a pártoknak kellene hogy súlyos büntetésekkel számoljanak. Nem lenne okuk a vállalkozásoknak  a realisnál "kedvezőbb elbírálásban" bízni a különböző pályázatok esetén. Ez pedig azt jelentené, hogy a pályázatoknál, nem egy haver kapná a munkát, hanem az a cég, ami tartalmában és árban a legjobb pályázatot adta be. A jelenlegi pártfinancírozási "rendszer" miatt ez sokszor nem így van.

Ennek pedig a népgazdasság szempontjából számos elönye lenne:

• A pályázatoknál érvényesülne a gazdasági racionalítás
• Lényegesen kevesebb pénzből lehetne minőségi projekteket végrehajtani
• Sokkal kevesebb lenne a korrupció, mert megszűnne a politika és vállalkozói szektor összefonódása

Hatalmas pénzekről van szó! A mi pénzünkről.

A kérdés tehát, ha az ember pártot választ, hogy melyik hajlandó egy ilyen reformot támogatni? Az ideológia pusztán füstfelhő, ami mögött az adófizetők (mi) és az EU (más országok adófizetöi) pénzét lehet elszipolyozni. Ez elfogadhatatlan.

Az ország renbetételéhez ez lenne az első javaslatom. Mindenkinek meg kell érteni, hogy a csalás elfogadhatatlan,  mindegy hogy egy párt ideológiailag szimpatikus,  vagy sem. Rendszerszintű változások kellenek.

A fiatalok elmennek örökre ...

Dublini vár / Nick Tayler / 2015.04.25

Dublinban sok kelet-európai él. Ha az ember beszél velük, gyakori motívum, hogy jól érzik magukat. és nem akarnak visszatérni anyaföldjükre. Bár az ember tudja, hogy az igazság annál bonyolultabb, mégis felmerül a kérdés, hogy miért?

Úgy tűnik nekem, hogy ennek több oka lehet:

• Úgy érzik, hogy otthon semmi perspektíva nincs
• Jobbak a munkavállalási körülmények és a fizetések külföldön
• Jobb összességben sok külföldi országban a közhangulat
• Lehetőség nyílik a nyelvtanulásnak anyanyelvi környezetben
• Jobbak a tanulási lehetőségek

Az, hogy a Nyugat-európai országokban jobbak az életfeltételek nem meglepő. Volt idő a gazdasági fejlődésnek.

Ami viszont megdöbbentő, legalább amit Magyarországot illeti, hogy mennyire nem foglalkozik ezzel a jelenséggel az ország politikai elitje. 

Meg kell érteni, hogy ha az ország nem változik lényegesen, ezek a fiatalok nem fognak soha visszatérni. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, szükséges a magyar államot az alapoktól újra felépíteni. Más nem lesz elég. 

Vissza kell adni a fiatalok azt a hitet, hogy ez az ország képes a megújulásra. Egy további cikkben összefoglalom, hogy - véleményem szerint - milyen változások szükségesek.

Mi az, hogy magyar?

A történelmi Magyarország régi térképe

A "mi az hogy magyar" kérdésnek, lenne egy párhuzamos kérdés, a "what do you mean by English" (mi az, hogy angol). Párhuzamba fogom állítani ezt a két kérdést, mert így jobban lehet látni, hogy egy széles kérdéskörről van szó, ami sok helyen vet fel komoly kérdéseket.

Amikor az angolok általánosságokban az "angolokról" beszélnek, általában a britekre gondolnak. A skótok és welsziek pedig kikérik maguknak, hogy ők nem angolok. A brit történelemről szóló könyvek pedig inkább az angol történelemről szolnak. Melyik angol iskolás ismeri Skócia királyait, vagy Wales történelmét, pedig mind a két országnak volt önálló államisága. Ebben történt változás az utóbbi időben, de sokáig nagyon jellemző volt. A brit önmeghatározások pedig lényegében mindig értékalapúak (a jogállam, parlamentarizmus, a szociális vívmányok stb.) nem pedig etnikai alapúak.

Erről a témáról sokkal többet lehetne írni, de miért releváns ez a magyarok szempontjából?

Amikor próbálom meghatározni, hogy mi az, hogy magyar, több minden jut eszembe. Itt sorolom fel egy pár lehetőséget:

• Az a magyar, aki "annak érzi magát"
• Az magyar, akinek magyar az anyanyelve, kultúrája
• Az magyar, akinek az ősei az Etelközből származtak, és "Árpád vére" folyik az ereiben
• Az magyar, aki a történelmi Magyarországon született, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül
• Az a magyar, aki a magyar királyok alattvalója volt

Nyilvánvalóan, a negyedik és ötödik meghatározás a történelmi Magyarországra tökéletesen illik. A történelmi Magyarország minden lakosa magyarnak tartotta magát, nemzetiségétől függetlenül. Az önmeghatározása legalább részben értékalapú volt, büszke volt a magyar állam hosszú múltjára, talán a Szentkoronára, a helytállás miatt az Oszmán birodalom terjeszkedésével szemben, részben a Monarchiára is.

A modern genetika kizárja gyakorlatilag a harmadik meghatározást. Csak kis nyomokban lelhetőek fel az "keleti eredetű" gének, sokkal meghatározóbb az európai eredet, így a magyar lakosság közeli genetikai rokonságban áll a környező népekkel, illetve a többi európaival is. Így lényegében egyértelmű, hogy a magyarság egy nyelvi-kulturális közeg.

Az első két meghatározás a mai Magyarországra igaz, illetve sok tekintetben igaz volt a történelmi Magyarországra is. A modern nemzetiségek nyelvi-kulturális közösségek, Az igaz bármelyik környező népre is. Igen, "nyelvében él egy nép".

Amikor történelmi értelemben beszélünk a "magyar" történelemről, azt gondolom, hogy az a Kárpát medencei népeinek a közös történelme. Ez ugyanannyira a szlovákoknak, vagy erdélyi románoknak, szászoknak, itt élő zsidóknak  a történelme, mint a mai magyarországi magyarokénak. Így nem állja meg a helyét a sokat elhangoztatott érv, hogy a szlovákoknak, erdélyi románoknak nincs történelmük, van, csak közös volt a magyar kulturális-nyelvi közösséghez tartozó emberekével.

A történelmi Magyarország nem modern értelemben vett nemzetállam volt. Az viszont igaz, hogy a magyar vezető elit biztos hogy, vagy magyar anyanyelvű, kultúrájú volt, vagy rég elmagyarosodott. 

Most anélkül, hogy a szétesés konkrét mechanizmusát boncolgatnám, az biztos, hogy a sok -kölcsönösen kizáró - nacionalizmusoknak a történelmi Magyarország lett az áldozata. Nem több nacionalizmus, nemzeti érzelműség kellett volna a megmentéséhez, hanem egy olyan átgondolt szövetségi berendezkedés, ami megadta volna a szükséges autonómiát a ország népeinek, anélkül, hogy az ország teljes széteséshez vezetett volna. Voltak különböző próbálkozások (Dunakonföderáció, Osztrák Egyesült Államok terve), de sajnos nem lett belőlük semmi, nagyrészt a magyar elit ellenállása miatt. Egy biztos, egy megreformált Monarchia sokkal jobban megfelelt volna az itt élő népek összességének az érdekeinek, mint ami bekövetkezett. Sok kicsinyes nacionalizmusnak a versenyfutása. Sajnos a dualizmus sok kárt okozott ezen a téren, a magyar elit nem élt bölcsen a hatalmával és kompromisszumra alkalmatlan volt. Az erőltetett magyarosítás pedig kivívta a nemzetiségek haragját. A dualizmus korában a magyar elit eljátszotta az ország jövőjét.

Más miatt is jobb lett volna. Magyarország sajnos Németország és Oroszország között találja magát. A Monarchia - mit geopolitikai tényező - komoly védelmet nyújtott e államok ellen. Magyarország egyedül csak vergődik, nem képes önállóan magát megvédeni, így mindig bizonytalan szövetségi rendszereknek a kényszeredett tagja lesz. A Monarchia szétbomlása - véleményem szerint - bár valószínűleg elkerülhetetlen volt, a Monarchia népeinek közös tragédiája.

Az önbecsülés

Bérc utca 2015.04.16

Kedves egri barátnőm írta, hogy szebbet gondolok a magyarokról, mint ők maguk. Pedig az baj ...

Ha az ember elfogadja magát, akkor nincs szükség öndicsekvésre és békében van a saját környezetével.

Azt gondolom, hogy az nincs másképpen egy nemzettel sem.

A külső konfliktuskeresés (szabadságharc stb.) mindig egy belső konfliktusnak a tükörképe.

A gyógyulási folyamat akkor indul be, amikor a magyarok rájönnek, hogy abszolút megállják a helyüket a világban és megfelelően megbecsülik magukat. Ettől beáll a belső béke, és a világ sokkal kevésbé fenyegetőnek tűnik.

Én azt kívánom, hogy ez az állapot minél előbb álljon be.

Városfal sétám

Egernek volt valaha egy városfal, ami körbevette a történelmi városmagot.

Mindennap teszem meg egy reggeli sétát, ami követi a régi városfal hajdani nyomvonalát.

A séta kezdődik a Darvas utcában, a régi utcanévtáblák jelzik a városfal létét, az utca egyik oldala ugyanis a III. kerülethez, a Belvároshoz tartózott, a másik pedig a X. kerülethez, a Cifra-sánchoz. A fal mindig a hegygerincét követte.

Dézsmaház utca / Nick Tayler / 2015.04.16

Bérc utca / Nick Tayler / 2015.04.16

A Bérc utcáról gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Bérc utca / Nick Tayler / 2015.04.16 köszönet az utca kertészeinek :-)

Egy lépcső vezet le hegyről és nagyjából követi a régi városfalat, és így érjük le a városfal északi szakaszához a Cifra-kapu és a Felnémeti kapu között. Itt futott végig a "Posuerunt", ami megvédte a városunkat az árvizektől. Mögötte található a Mária utca kilátással a Ráctemplomra.

Mária utca / Nick Tayler / 2015.04.16

Nem tudom, hogy a Ráctemplom falon belül, vagy kívül volt. Szép látvány nyújt, és véleményem szerint a város legszebb temploma is egyben. A rácok egy gyűjtőfogalom volt, vonatkozott szerbekre és görögökre egyaránt. A ráctemplom a Szent Miklós városrész központja, és mindkét népcsoport temploma volt, ami néha kisebb konfliktusokhoz is vezetett.

Átkelve a Széchényi utcán eljutok a Kisasszony utcáig, ahonnan lépcső vezet fel a Vitkovics utcáig, ami úgy mint a Darvas utca két kerülethez tartózik, a Belváros II. kerülethez, illetve a Károly-város VIII. kerületéhez.

Vitkovics utca / Nick Tayler / 2015.04.16

Az utca végén, egy újabb lépcső vezet fel a Tündérpartra.

Lépcső a Tündérpartra / Nick Tayler / 2015.04.16

A Tündérpartról lesétálok,és átkellek a Csíky Sándor utcán, ahol végre látható a városfal jelentékenyebb maradványait.

Városfal utca / Nick Tayler / 2015.04.16

A Városfal utca végén, lesétálok a Bródy Sándor utcán.

Bródy Sándor utca / Nick Tayler / 2015.04.16

És jön a szépen rendbe hozott városközpont.

Cziszterczita templom / Nick Tayler / 2015.04.16

Minorita templom / Nick Tayler / 2015.04.16

És újra felfrissülve otthon vagyok.

Hálás vagyok, hogy egy ilyen szép helyen lakom.

A magyarság és az inkluzívítás kérdése

Panoráma Eger városra / Nick Tayler 2015.04.16

Volt egy-két komment a "nagyon sajnálom ..." című bejegyzésemre. Ezekre a kommentekre szeretnék most röviden reagálni.

A kirekesztés családokon belül súlyos hatásai vannak. Aki jelen volt egy családállításon pontosan tudja, hogy miről beszélek. Ha "meg nem születettnek" próbálunk venni egy családtagot, akkor felborul a családi háló, és a többi családtag kénytelen súlyos lelki problémákkal szembenézni. Addig amíg nem adjuk meg a kellő tiszteletet a kirekesztettnek, nem oldódik meg a helyzet.

Ez egy nemzeti társadalomnál sincs másképpen. Én minden egyes Magyarországon született egyént magyarnak tartok, aki annak tartja saját magát is. Nem csak az szenved, akit kirekesztenek, de azok is akik kirekesztenek. A magyar társadalom akkor fog belső lelki sérüléseiből kigyógyulni, ha elfogadja saját magát sokszínűségében, és a körülötte lévők sokszínűségét. A magyar nemzet hálója jelenleg nagyon felborult állapotban van. Mindenki tudja, hogy valami nem stimmel, nem jönnek feltétlenül rá, hogy mi. A kirekesztett nemzettagok éreztetik a hatásukat.

Az inkluzívitás jegyében szeretek beszélni német magyarokról és nem magyarországi németekről, zsidó vallású magyarokról, és nem magyar zsidókról, cigány (származású) magyarokról és nem magyar cigányokról és így tovább. Így senkinek nem kérdőjelezem meg a jogát, hogy a magyar nemzethez tartozónak érezze magát. Mindenki, aki itt él, magyar, a származás az esetek többségében irreleváns.

A mindennapokban is mindig kiálltam a kisebbségek érdekében. Nem is tudok másképpen reagálni, Ennek teljesen kézenfekvő eredményei vannak. Van például egy olyan érsekújvári hotel, ahol én miattam van magyar nyelvű étlap, én beszéltem meg a szlovák tulajdonosakkal (szlovákul), hogy egy olyan városban, ahol jelentős magyar kisebbség van, egyszerűen üzletileg is értelmes, hogy legyen magyar étlap. Elfogadták. Nekem - mint nem érintett fél - könnyebb felvállalni ezeket a konfliktusokat, de akkor is kell hozzá némi bátorság.

A sajnálatom így minden kirekesztett, kiűzött magyart megillet, aki kényszerült az ország elhagyására, vagy akit megbántották, megbüntették vagy megölték származása miatt, a kollektív bűnösség elvével pedig abszolút nem értek egyet. Meghajtom előttük is a fejemet, és szeretettel gondolok rájuk.

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy kezdődjön meg egy párbeszéd, ami a dühön és az indulaton túlmutat, és ami biztosít egy élhető, békés jövőt minden egyes magyar állampolgárnak. Örülök neki, ha az olvasóim is így gondolkoznak.

Öreg körtefánk

Öreg körtefa / Nick Tayler / 2015.04.18

Amikor idejöttünk lakni, volt egy öreg,elhanyagolt körtefa, ami ismereteim szerint a házzal nagyjából egyidős, azaz körülbelül nyolcvanéves. Magas volt és nem nagyon volt rajta semmi (a hangyákon kívül).

A felső kétharmadát lefűrészeltem, kicsit megijedtem, hogy talán egy kicsit túl drasztikus voltam, elég ijesztő látványt nyújtott ám a fa, de az "iffítás" mégis nagyon szépen sikeredett, még a szomszéd és a ház régi lakója szerint is. Most annyi körte szokott lenni rajta, hogy az a baj. 

Az eddigi túlteljesítéshez képest ebben az évben a virágzása minden elképzelésem felülmúlja.

Minden gondozással töltött percet a fa meghálál.

De nem így van az emberekkel is? A szeretet és a törődés csodákat tesz. Ha pozitívan viszonyulunk a környezetünkhöz, azt kapjuk vissza. Az emberek "felvirágzása" a szemük ragyogásában lehet látni.

Még az öreg körtefám is ezt érzi :-)

Nagyon sajnálom ...

Egri zsinagóga

Nem voltam jelen a tegnapi, budapesti Élet Menetén, és azért fog a mai bejegyzésem a holokauszttal, és az ezzel kapcsolatos érzéseimmel foglalkozni.

Egernek jelentős zsidó lakossága volt, és az állomáson lévő táblán kívül nem nagyon jelzi semmi a városban a múltbeli jelenlétüket. A legnagyobb zsinagógájukat lebontották. Másik két zsinagógájuk, iskolájuk, temetőjük még ott van. Tájékoztató táblák lényegében nincsenek (itt a városi önkormányzatnak lenne feladata).

Eltűntek az egri zsidó kereskedők (ők voltak a többség), az emberek az utcán, az zsidó vallású egri vízipólósak, a zsidó zene, a társadalmi eseményeik, Eltűnésük hagy Egerben egy űrt, ami soha sem lehet betölteni.

El sem tudjuk képzelni, hogy ezek az egri lakosak milyen tortúrákon mentek keresztül, pedig az egri gettót szüleink, nagyszüleink szemük előtt létrehozták a történelmi belvárosban. Hogyan történhetett mindaz ebben a szép városunkban?

Sokan profitáltak a zsidó magyarok vagyonának a szétosztásából. Élve az akkori nyelvhasználattal, "megnyugtatóan" szétosztották a "zsidók" javait a "keresztény" magyarok közé.

SZEMÉLYESEN NAGYON, NAGYON SAJNÁLOM, AMI TÖRTÉNT.

Nem lehet ezt a múltat jóvátenni, de szívünkben érezhetjük a mély sajnálatot, ezzel megvédjük a társadalmat hasonló hibáktól.

Kevesen lehetnek olvasóim között, aki maguk átélték ezeket a borzalmakat, így senki nem lehet személyesen bűnös. Sajnálatot lehet és kell kifejezni, ehhez nem kell semmi önérintettség (azért tehetem meg én is).

Felmerül az utolsó időben, hogy a magyar állam mennyire felelős a történtekért. Erről most csak annyit mondanék, hogy egy állam alapvető kötelessége, hogy védje saját állampolgárait. A magyar állam ebben kudarcot vallott. Zsidó honfitársaink zsidó vallású magyarok voltak. Az államigazgatás nem csak, hogy nem védte állampolgárait, hanem törvényeket, rendeleteket hozott a korlátozásukra, utána pedig szörnyű brutalitással bezárta őket gettókba, bevagonírozta őket, és elküldte őket a halálba. A magyar állam hozzájárult a vagyonuk elkobzásához, pedig sok-sok évtized tisztes munkának a gyümölcse volt, elszállításuk pedig a MÁV-val történt. Sok zsidó magyar elmondása szerint, csak akkor találkoztak németekkel, amikor beértek a haláltáborokba.

Németországban természetes, hogy a egyéni családok is felteszik azt a kérdést, hogy a szülők, nagyszülők hogyan viszonyultak a holokauszt eseményeihez. Talán eljött az idő Magyarországon is az őszinte családon belüli szembenézésnek. Erről kell beszélni.

Mindenki születik szabad akarattal, így ha végiggondoljuk a múltat, mi remélhetően másképpen fogunk viselkedni egy kiélezett helyzetben. Ezek nem magyar specifikus kérdések, hanem mindenkit érintő problémák. Nagyon sok helyen történtek szörnyű vérengzések, így elvileg bármikor bárki kerülhet hasonló helyzetbe.

Legyen bölcsességünk jól dönteni.

Bouncy

Bouncy

Fiam Samu kérésére felkerül Bouncy a rendkívül intelligens macskánk a blogra. Kedves angol ismerőseink találták egy kartondobozban egy Eger környéki erdő szélén, egy másik macskával együtt. Mindketten jól vannak, Bouncy hozzánk került, és sok örömet okoz nekünk.

Ő is természetesen kétnyelvű :-)

Egervár állomás

Üdülési országjáró kalauz a Nagy Nyugati Vasúttársaságtól (Great Western Railway), Nagybritannia 1939

Egervár állomás

Van egy lepukkant vasútállomás mellettünk, az Egervár állomás, ami a neve alapján sem túl meglepő módon az egri várhoz nagyon közel van.

Az az egri vár, ahol szándékoznak 6 milliárd forintot elkölteni. Szép summa.

Ma este kaptam egy emailt az SBB-től (a svájci szövetségi vasúttársaság) azzal a szöveggel. hogy "kirándulási ötleteink minden pénztárcához és időjárási helyzethez". Az SBB komolyan veszi a turistákat.

A 1939-ből származó Great Western Railway útikalauzom tele van hotelhirdetésekkel, termálfürdőkkel (igen Angliában is volt ilyen), igényes vasúti térképekkel, olcsó havi érvényességgel bíró menettérti jegyekkel, szépen táblázatokban rendezve. A vasút szervezte takarékszámlákat a kispénzűeknek, hogy tudjanak utazni, voltak éttermek az állomásokon, szinte mindenre gondoltak, és ez 1939-ben így volt. A vasúttársaság magánkézben volt. Ők is komolyan vették a turistákat.

Nem lenne épp itt az ideje, hogy a MÁV fedezze fel a turizmusban rejlő lehetőségeket, és hogy kínáljanak fel például egri (de mondhatnám pécsi, debreceni) utakat kombinálva belépőkkel, esetleg szálláslehetőségekkel?

Ha ez máshol természetes része a vasúti tevékenységének, miért nem Magyarországon? Mennyivel jobb lenne a városnak, ha sok turista nem autóval jönne, hanem vasúttal, és leszállva a gondosan ápolt Egervár állomáson megtekinthetné a várat, vagy esetleg tovább mehetne Szilvásváradra, ahol természetesen lenne újra közvetlen kapcsolat a erdei vasút és a nagyvasút között kímélve Szilvásváradot is az autóözöntől. Ha komolyan gondoljuk a környezetvédelmet, ez az egyetlen értelmes megoldás.

Ha Vitézy Dávidnak sikerül összehangolni a busz és vasútközlekedést -amit szívből kívánom Neki - akkor kombinált jeggyel el lehetne jutni mondjuk Noszvajra bort kóstolni, vagy a De La Motte Kastélyt megnézni, átszállva az Egervár állomáson buszra.

Ne felejtsék el a mi kis állomásunkat. Jobbat érdemelne, és kis ráfordítással hozzá tudna járulni a MÁV felvirágoztatásához. Visszahozni egy olyan világot, ami valószínűleg Magyarországon is természetes volt. A MÁV-val nem csak munkába, iskolába lehet menni, de a megfelelő kínálattal üdülési célokat is szolgálhat.

Tavasz Egerben

Tavasz Egerben, olyan szép nem?

Lehet ez a tavasz egy új kezdet ennek az országnak? Ennek reményében kezdem egy blogot írni. Nem vagyok magyar, így biztos lesz benne sok hiba, de hiteles, mert ez én vagyok. Mi vagyok én? Talán egy angol magyar?

Identitásról, történelemről, alapértékekről lesz szó. Szeretem ezt az országot, és azt szeretnék, hogy mindenki itt jól érezné magát. Egy jókedvű országban szeretnék élni, gondolom nem vagyok egyedül ebben. Egy olyan országban, ahol lehet nyíltan beszélni problémákról félelem

nélkül, és demokratikusan találni a megoldásokat. Egy olyan országban, ahol olyan létezik, hogy a közjó, és ahol társadalom leggyengébb tagjai kapnak védelmet és segítséget.

Ebben a szellemben kívánom szép hétvégét az egri kertemből.