2015. június 25., csütörtök

A liberális miért szitokszó?



Megnéztem egy angolszász definiciót (ez jelenik meg, ha az ember a "liberal" szót beüti a Googleba):

"Willing to respect or accept behaviour or
opinions different from one's own; open to new ideas".

Azaz, hajlandóság mások - a sajátunktól eltérő - viselkedését és véleményét elfogadni, tiszteletben tartani, nyitottság az új ötletekre.

Mi lenne ezzel a hatalmas nagy baj??

Ha az "illiberális államot" eszerint a definició szerint lefordítjuk, ez jönne ki:

"Egy olyan államfoma (politikai elít), ami nem hajlandó a saját véleményétől eltérő gondolkodókat elfogadni, és nem nyitott semmiféle új ötletre".

Ezt akarja a miniszterelnökünk? Es jó lesz vajon? Nem tűnik ismerősnek?

Érdekes módon a régi nyelvhasználatban a "liberal" szónak tényleg volt egy más, kevésbé pozitív jelentése:

"Obsolete Morally unrestrained; licentious"

Azaz elavult nyelvhasználat szerint "erkölcsileg féktelen, szabados"

Nem lehet, hogy a magyarok egyszerűen nem értik ennek a szónak a modern jelentését?

2015. június 24., szerda

Gondolatok a nagy-magyarországi matricákról



A történelmi Magyarország egy tény.

De az első világháború előtti Német Császárság, vagy Ciszlajtánia (a Lajtán túli történelmi Ausztriához tartozó területek, mint Bohémia, Morávia, Galícia stb.) is az volt.

A magyar autókon rendszeresen ott díszeleg a Nagymagyarország matrica, hasonló német, vagy osztrák matrica elképzelhetetlen (és elfogadhatatlan) is lenne ezekben az országokban.

Mit akar az autótulajdonos a matricával tulajdonképpen kifejezni?
  • Csak a történelmi tényt?
  • Azt, hogy mindent vissza (azokat a területeket is, ahol gyakorlatilag senki nem beszél magyarul)??
Nyilvánvaló az "egész vissza" egy revizionista vágy- (rém)álom volna. A megvalósítása csak sok emberélet, szenvedés, és a többi kárpát-medencei nép érdekeinek a totális figyelmen kívül hagyásával valósulhatna meg. Megér ez annyit?

Trianonnal kapcsolatban az ember mindig lát térképeket, ahol az utódállamok is még többet akartak kihasítani a mai Magyarország területéből, ami abszolút nem lett volna helyes, mivel az államhatár és a nyelvhatárok ritkán vannak szinkronban egymással, majdnem mindig a mai Magyarország hátrányára kerültek kijelölésre. A Nagymagyarország matrica bennem viszont egy olyan benyomást kelt, mintha a magyarok a többi népet teljesen semminek vennék. Milyen érzése lehet egy szlováknak vagy egy románnak, ha egy ilyen matricát lát? Nagyon nehéz a szlovákokat, románokat meggyőzni a magyaroknak az igazukról, ha a magyarok totál antipatikussá teszik magukat. Ezek a matricák nem segítenek.

Messze állna tőlem, hogy megkérdőjelezzem a magyaroknak azt a jogát, hogy foglalkozzanak a kisebbségeikkel és támogassák őket. Jobb egy határon-túli iskolát támogatni, vagy egy könyvtárat, kapcsolatokat ápolni határon-túli magyarokkal. Megértem a fájdalmat, de a most élőknek kell konkrét segítséget nyújtani határon innen és határon túl. Ami történt (kitelepítés stb. nem lehet a visszájára csinálni).

Hozzuk ki a mostani helyzetből a legjobbat a kárpát medence minden lakójának! Hozzuk létre a közös kárpát-medencei házat.

Várom a kulturált, átgondolt kommenteket, ellenérveket, mint mindig.

2015. június 21., vasárnap

A gond a plakátokkal



Találkoztam tegnap ismerősökkel a "Brancs" nevezetű új egri kávé és borkert megnyitóján, és az egyik hiányolta, hogy az utolsó időben nem írtam semmit. Igaza van, úgyhogy ezt a hiányt most szeretném bepótolni.

Az utolsó időben a menekültekkel kapcsolatos plakátok és ellenplakátok dominálták a közbeszédet. Mi az igazi probléma ezekkel?

Ha az ember az egyéni sorsok szempontjából kezeli ezt a témát, hogyan tudjuk azt a drámai helyzetet elképzelni, hogy családostól, mindent hátrahagyva egy sok száz, ezer kilométeres útnak induljon az ember?

Talán egy kicsit többet kellene tudnunk ezekről az egyéni sorsokról, azelőtt hogy véleményt alkossunk az emberekkel kapcsolatban? Semmiféle komolyabb interjút nem láttam a médiákban. Nem vagyunk mi egyáltalán kíváncsiak arra, hogy mi történt velük?

Ha valóban keresztények vagyunk viszont, nyilvánvalóan nem tehetünk mást, mint hogy segítünk nekik lehetetlen élethelyzetükben. Aki a Bibliát olvasott ezzel kapcsolatban, nem lehet semmiféle kételye.

Nagyon nehéz különbséget tenni a gazdasági és egyéb menekültek között. Amikor az ember elveszít minden életfeltételt, egyszerre menekült és gazdasági menekült is. Szerencsére, a sok magyar, aki az Európai Unióban dolgozik, nem ilyen durva kényszer alatt került külföldre, bár sokan közülük devizahitelek  és egyéb súlyos gazdasági okok miatt tették mindezt. Ők is szerintem mindenképpen gazdasági migránsok, akkor is ha a mozgás az európai unión belül történik. Ha azt várjuk el a nyugat európai közvéleménytől, hogy jól bánjanak velük, akkor itt sem kell rögtön a legrosszabból kiindulnunk. Biztosan lesznek a menekültek között, akik itt maradnak, és értékes tagjaivá fognak válni a magyar társadalomnak, de nagy többségük első lehetséges pillanatban tovább fog mozdulni nyugat felé.

A különbségtétel tehát sokszor mesterséges.

A kormány plakátjai azért is elfogadhatatlanok, mert az emberek legaljasabb - és éppen nem keresztény - indulataira épülnek rá. Nem szeretnék az eddig felhozott érvekkel előjönni, nyilvánvaló, hogy az igazi fogyasztók Magyarország polgárai, és nem a menekültek maguk.

A plakátokon használt tegezés (Ha Magyarországra jössz ....) pedig ellentmond a nyugaton megszokott udvarias magázásnak, a viszonyozhatatlan pertu rossz emlékeket ébreszt és kimondottan udvariatlan.

Az ellenplakátokkal kapcsolatban, az a véleményem, hogy bár sokszor nagyon szórakoztatóak, nem veszik figyelembe, hogy egy komoly problémáról van szó, így akár kontraproduktívak is lehetnek.

A többségi társadalom, a nemzetközösség életmódja, hitrendszere a társadalmi béke szempontjából fontos védendő érték. Talán pont egy ilyen krízis teszi fel nekünk azt a fontos kérdést, hogy kik vagyunk mi valójában? Mennyire mondható az, hogy az identitásunk valóban keresztény, illetve mennyire védendő érték ma is a vallásszabadság? Kiterjed  a vallásszabadság azokra az emberekre is, aki nem vallásosak?

Én személyesen nem vagyok vallásos, és úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül ebben. Nem szeretnék, ha az iszlám elkezdene agresszív módon Európában, de egy erőszakosan keresztény állam sem tudja feltétlenül védeni  az érdekeimet. Azt hiszem, hogy valóban újra el kell gondolkozni azon, hogy mi az a nemzeti minimum, mik azok az értékek, amik fontosak nekünk. Én személy szerint védendőnek találom az széles értelemben vett liberális értékeket. Azzal problémám van, amikor mondjuk fiatal muzulmánok próbálnak London utcain a Sária törvényeinek érvényt szerezni, de azzal is, ha csak felekezeti iskolába küldhetem a gyerekeimet. Úgy gondolom, hogy a vallásos hovátartozás legjobb, ha magánügy marad, a vallási egyesülés alapjog, amíg az abból keletkező intézmények, csoportosulások nem kérdezik meg mások jogát saját meggyőződésükhöz. Aki uszít más vallások, más népek ellen, véleményem szerint büntetendő.

Azt hiszem, sürgősen el kell kezdeni beszélni ezekről a témákról. Az igazi téma nem a menekültek, hanem a saját identitásunk kérdése.

2015. június 5., péntek

A Popovici féle tervek történelmi értékelése - széleskörű autonómia



A Popovici-féle Nagy-osztrák állam széles körű autonómiát biztosított volna a Monarchia népeinek. Békés körülmények között azt a "munkát" végezte volna el, ami - véleményem szerint - elkerülhetetlen volt és sajnos büntető jelleggel egy vesztett világháború után történt meg.

Ennek a Popovici féle elképzelésnek Ferenc Ferdinánd volt a fő támogatója, és annyira féltek ennek a tervnek a megvalósításától a nagyszerb ultranacionalisták, hogy Szarajevóban őt meggyilkolták. Ha sikerült volna létrehozni,  lehet, hogy a Monarchia ma is létezne. A terv megvalósítása igazságosabban osztotta volna szét a hatalmat a különböző népek között, és különösen azoknak a népeknek segített volna, akik eddig semmilyen politikai hatalommal nem rendelkeztek (szlovákok, ukránok, erdélyi románok). A nagyszerb és a nagyromán nacionalisták nem a monarchia reformját akarták, hanem szétszedését.

A tervvel kapcsolatos nehézségek a következők voltak:

  • Elsősorban a dualizmusban érdekelt két népcsoport elítje (az osztrák németek és magyarok) elveszítette volna kiváltságait
  • A magyar elít elveszítette volna a hatalmát a történelmi Magyarország nem magyar lakossága felett (ez önkéntes alapon nem ment volna)
  • A lengyelek elveszítettek volna a hatalmat a Galíciában élő ukránok (ruszínok) felett
  • Bohémia és Morávia lakosságának el kellett volna fogadni egy olyan etnikai felosztást, ami nem elégítette volna ki egyik félnek a maximalista törekvéseit sem
A terv helyett megmaradt az osztrák vezetésre jellemző "durchwürsteln" (igazi megoldások helyett nem igazán kielégítő kompromisszumok alkalmazása), és a Monarchia bukása.

Az tervezett autonóm tartományok nem voltak nemzetállamok, így a rendezésnél nem kellett "stratégiai" kérdéseket figyelembe venni. A  Popovici féle terv szerint Nagyvárad és szerintem Arad hozzátartozott volna az erdélyi tartományhoz (azaz a román többségű tartományhoz), de Szatmárnémeti  nem. Szatmárnémeti később nem etnikai alapon került a majdani román államhoz, hanem azért mert másképpen szét kellett volna szakítani a Szatmárnémeti - Nagykároly - Nagyvárad - Arad vasútvonalot. A Popovici féle terv szerint ez nem lett volna túl nagy gond, mert a vasútrendszert továbbra is központilag kezelték volna. A Dunától északra Nyitra és Érsekújvár a magyar entításhoz tartozott volna, mivel nem kellett volna egy szlovák (csehszlovák) államnak juttatni mezőgazdasági területeket. Ez az oka, hogy a mai szlovák - magyar határ miért a Dunán van (és persze a Budapest - Pozsony között vasútvonal miatt is).

Mivel nem került sor a tervnek az érdemi megvitatására, nem is történhettek benne a szükséges korrekciók. A terv az osztrák-német népscsoport érdekeit maximálisan figyelembe vette, de a magyarokét valamivel kevésbé. Maribor / Marburg, Sopron / Ödenburg, Pozsony / Preßburg kerültek az osztrák tartományhoz (minden város ugyan nagy német többséggel rendelkezett, de enklávét képzett), de a hasonló helyzetű Nagyvárad és Arad valószínűleg hasonló mércével a magyar entitáshoz kellett volna, hogy kerüljenek. Egy higgadt légkörben biztosan sor került volna további kompromisszumokra, és a Monarchia bukása esetén, már meg lettek volna olyan sokkal igazságosabb határok, amiket a béketárgyalásoknál kénytelenek lettek volna figyelembe venni. A monarchia vegyes etnikai összetétele miatt elkerülhetetlen lett volna, hogy emberek kerüljenek más nemzeti többségű tartományokba, de mégis sokkal kevesebben, mint Trianon után.

Én sajnálom, hogy ez így történt...

2015. június 4., csütörtök

A Nemzeti Összetartozás Napja és Trianon

A Nemzeti Összetartozás Napja időzítése alapján egy nem túl kendőzött "Trianon-nap".

Nagyon nehéz erről a témáról higgadtan írni, és nyilvánvalóan olyan módon, hogy az ember ne szítsa feleslegesen a negatív érzelmeket, hanem olyan módon, hogy a tisztánlátást és realitásérzéket erősítse.

Szeretném leszögezni, hogy nagyon szeretem ezt az országot, és sajnálom, hogy nem pozitívabban alakultak a történelem eseményei. Erről legalább részben a magyar elit tehetett.

Mindig vannak olyan pillanatok, amikor a történelem egy más, jobb mederben folyhatott volna. Ehhez bölcsesség, kompromisszumkészség és határozottság kellett volna. Sokszor a nemzeti érdek, nem abból áll, hogy csak a saját véleményünket szajkózzuk, hanem abból, hogy okosan találjuk meg a közös hangot szomszédainkkal. A Monarchia utolsó éveiben lett volna egy ilyen lehetőség, le kellett volna sok mindenről mondani, de a végeredmény a magyar nemzet szempontjából lényegesen jobb lett volna a mai állapotokhoz képest. Az elit mindent  meg akart tartani, és mégis sokkal többet veszített el, mint ami talán szükséges lett volna.

A történelmi Magyarország egy sok nemzetiségű ország, és nem modern "nemzetállam" volt. Emlékeztetésül beillesztem a híres Teleki "piros" térképét 1910-ből.

Világos volt, hogy a kiegyezés alatt létrejött duális osztrák-magyar állam hosszabb távon  reálisan nem volt fenntartható. A kiegyezés két nemzetnek (az osztrák németeknek és a magyaroknak) biztosította az önrendelkezést, de a többinek az érdekeit hagyta figyelmen kívül. A nemzeti önrendelkezés vagy mindenkit illet, vagy senkit.

Létezett egy terv a Popovici-féle Nagyausztria Egyesült Államok terve, ami igyekezett volna a Monarchiát egy hosszabb távon fenntartható pályára helyezni azzal, hogy a országot szétosztotta volna autonóm nemzeti tartományokra. Ez a föderációs terv volt - véleményem szerint - a legjobb esély arra, hogy a Monarchia egyben maradjon, és legjobban ez felelt volna meg a Monarchia és a történelmi Magyarország összlakosságának érdekeinek.

Popovici a következőket mondta (saját fordításomban):

"A területén élő népek sokszínűsége miatt (mind eredetükben, nyelvükben, szokásaiban és mentalitásukban) a Habsburg Birodalomnak fel kell venni  egy olyan államformát, amelyben  egy nemzet se érezheti magát fenyegetve, korlátozva vagy sértve saját nemzeti élete, privát fejlődése szempontjából, vagy egy szóval saját élet- és érzésvilágában."

Bölcs szavak. Hogy ez a szövetségi állam hogyan nézett volna ki, beillesztek még egy térképet.

A tervezett Nagy-Osztrák Egyesült Államok

Látható, hogy  a magyar állam valamivel nagyobb, mint a mai Magyarország, jobban terjeszkedett kelet felé és hogy Székelyföld kapott egy saját tartományt. Sopron és Pozsony viszont (85%-os német ajkú lakossággal) - és ha jól elemzem a térképet- akkor Szombathely és Kőszeg az osztrák-német államhoz kerültek volna. A tartományok jól figyelembe vették a nemzetiségi arányokat, ami látható, ha az ember összehasonlítja a két fenti térképet. De mégis viszonylag ismerős a tervezett magyar autonóm tartomány, különbözik, de nem olyan sokat a mai országunktól.

Nagyon sok múlott volna a részleteken. Nem derül ki világosan a számomra, hogy hogyan kezelték volna a kisebbségeket, de azt a témát az osztrákok viszonylag példásan kezelték. Feltételezem, hogy a tervbe beépítették volna különböző fontos garanciákat.

Miért írom mindezt? Azt kell látni, hogy a nemzeti önrendelkezést nem lehet másoktól megtagadni, így a valószínűleg torzító utólagos bölcsességgel élve jobb lett volna egy föderatív állammá formálni a Monarchiát, nagyjából, ahogyan Popovici ezt elképzelte, legrosszabb az ami történt, új határok félhúzása egy vesztett világháború után.  

Nem árt, ha a gyerekeink tudják, hogy a különböző a történelmi Magyarországon belüli nyelvi és nemzeti identitású régiók önállósodása elkerülhetetlen volt. Csak az nem volt mindegy, hogy az milyen formában történik meg. A különbözőségen túl nagyon sok minden köti össze a volt Monarchiában élő népeket.