A Popovici féle tervek történelmi értékelése - széleskörű autonómia

A Popovici-féle Nagy-osztrák állam széles körű autonómiát biztosított volna a Monarchia népeinek. Békés körülmények között azt a "munkát" végezte volna el, ami - véleményem szerint - elkerülhetetlen volt és sajnos büntető jelleggel egy vesztett világháború után történt meg.

Ennek a Popovici féle elképzelésnek Ferenc Ferdinánd volt a fő támogatója, és annyira féltek ennek a tervnek a megvalósításától a nagyszerb ultranacionalisták, hogy Szarajevóban őt meggyilkolták. Ha sikerült volna létrehozni,  lehet, hogy a Monarchia ma is létezne. A terv megvalósítása igazságosabban osztotta volna szét a hatalmat a különböző népek között, és különösen azoknak a népeknek segített volna, akik eddig semmilyen politikai hatalommal nem rendelkeztek (szlovákok, ukránok, erdélyi románok). A nagyszerb és a nagyromán nacionalisták nem a monarchia reformját akarták, hanem szétszedését.

A tervvel kapcsolatos nehézségek a következők voltak:

• Elsősorban a dualizmusban érdekelt két népcsoport elítje (az osztrák németek és magyarok) elveszítette volna kiváltságait
• A magyar elít elveszítette volna a hatalmát a történelmi Magyarország nem magyar lakossága felett (ez önkéntes alapon nem ment volna)
• A lengyelek elveszítettek volna a hatalmat a Galíciában élő ukránok (ruszínok) felett
• Bohémia és Morávia lakosságának el kellett volna fogadni egy olyan etnikai felosztást, ami nem elégítette volna ki egyik félnek a maximalista törekvéseit sem

A terv helyett megmaradt az osztrák vezetésre jellemző "durchwürsteln" (igazi megoldások helyett nem igazán kielégítő kompromisszumok alkalmazása), és a Monarchia bukása.

Az tervezett autonóm tartományok nem voltak nemzetállamok, így a rendezésnél nem kellett "stratégiai" kérdéseket figyelembe venni. A  Popovici féle terv szerint Nagyvárad és szerintem Arad hozzátartozott volna az erdélyi tartományhoz (azaz a román többségű tartományhoz), de Szatmárnémeti  nem. Szatmárnémeti később nem etnikai alapon került a majdani román államhoz, hanem azért mert másképpen szét kellett volna szakítani a Szatmárnémeti - Nagykároly - Nagyvárad - Arad vasútvonalot. A Popovici féle terv szerint ez nem lett volna túl nagy gond, mert a vasútrendszert továbbra is központilag kezelték volna. A Dunától északra Nyitra és Érsekújvár a magyar entításhoz tartozott volna, mivel nem kellett volna egy szlovák (csehszlovák) államnak juttatni mezőgazdasági területeket. Ez az oka, hogy a mai szlovák - magyar határ miért a Dunán van (és persze a Budapest - Pozsony között vasútvonal miatt is).

Mivel nem került sor a tervnek az érdemi megvitatására, nem is történhettek benne a szükséges korrekciók. A terv az osztrák-német népscsoport érdekeit maximálisan figyelembe vette, de a magyarokét valamivel kevésbé. Maribor / Marburg, Sopron / Ödenburg, Pozsony / Preßburg kerültek az osztrák tartományhoz (minden város ugyan nagy német többséggel rendelkezett, de enklávét képzett), de a hasonló helyzetű Nagyvárad és Arad valószínűleg hasonló mércével a magyar entitáshoz kellett volna, hogy kerüljenek. Egy higgadt légkörben biztosan sor került volna további kompromisszumokra, és a Monarchia bukása esetén, már meg lettek volna olyan sokkal igazságosabb határok, amiket a béketárgyalásoknál kénytelenek lettek volna figyelembe venni. A monarchia vegyes etnikai összetétele miatt elkerülhetetlen lett volna, hogy emberek kerüljenek más nemzeti többségű tartományokba, de mégis sokkal kevesebben, mint Trianon után.

Én sajnálom, hogy ez így történt...