A Nemzeti Összetartozás Napja és Trianon

A Nemzeti Összetartozás Napja időzítése alapján egy nem túl kendőzött "Trianon-nap".

Nagyon nehéz erről a témáról higgadtan írni, és nyilvánvalóan olyan módon, hogy az ember ne szítsa feleslegesen a negatív érzelmeket, hanem olyan módon, hogy a tisztánlátást és realitásérzéket erősítse.

Szeretném leszögezni, hogy nagyon szeretem ezt az országot, és sajnálom, hogy nem pozitívabban alakultak a történelem eseményei. Erről legalább részben a magyar elit tehetett.

Mindig vannak olyan pillanatok, amikor a történelem egy más, jobb mederben folyhatott volna. Ehhez bölcsesség, kompromisszumkészség és határozottság kellett volna. Sokszor a nemzeti érdek, nem abból áll, hogy csak a saját véleményünket szajkózzuk, hanem abból, hogy okosan találjuk meg a közös hangot szomszédainkkal. A Monarchia utolsó éveiben lett volna egy ilyen lehetőség, le kellett volna sok mindenről mondani, de a végeredmény a magyar nemzet szempontjából lényegesen jobb lett volna a mai állapotokhoz képest. Az elit mindent  meg akart tartani, és mégis sokkal többet veszített el, mint ami talán szükséges lett volna.

A történelmi Magyarország egy sok nemzetiségű ország, és nem modern "nemzetállam" volt. Emlékeztetésül beillesztem a híres Teleki "piros" térképét 1910-ből.

Világos volt, hogy a kiegyezés alatt létrejött duális osztrák-magyar állam hosszabb távon  reálisan nem volt fenntartható. A kiegyezés két nemzetnek (az osztrák németeknek és a magyaroknak) biztosította az önrendelkezést, de a többinek az érdekeit hagyta figyelmen kívül. A nemzeti önrendelkezés vagy mindenkit illet, vagy senkit.

Létezett egy terv a Popovici-féle Nagyausztria Egyesült Államok terve, ami igyekezett volna a Monarchiát egy hosszabb távon fenntartható pályára helyezni azzal, hogy a országot szétosztotta volna autonóm nemzeti tartományokra. Ez a föderációs terv volt - véleményem szerint - a legjobb esély arra, hogy a Monarchia egyben maradjon, és legjobban ez felelt volna meg a Monarchia és a történelmi Magyarország összlakosságának érdekeinek.

Popovici a következőket mondta (saját fordításomban):

"A területén élő népek sokszínűsége miatt (mind eredetükben, nyelvükben, szokásaiban és mentalitásukban) a Habsburg Birodalomnak fel kell venni  egy olyan államformát, amelyben  egy nemzet se érezheti magát fenyegetve, korlátozva vagy sértve saját nemzeti élete, privát fejlődése szempontjából, vagy egy szóval saját élet- és érzésvilágában."

Bölcs szavak. Hogy ez a szövetségi állam hogyan nézett volna ki, beillesztek még egy térképet.

A tervezett Nagy-Osztrák Egyesült Államok

Látható, hogy  a magyar állam valamivel nagyobb, mint a mai Magyarország, jobban terjeszkedett kelet felé és hogy Székelyföld kapott egy saját tartományt. Sopron és Pozsony viszont (85%-os német ajkú lakossággal) - és ha jól elemzem a térképet- akkor Szombathely és Kőszeg az osztrák-német államhoz kerültek volna. A tartományok jól figyelembe vették a nemzetiségi arányokat, ami látható, ha az ember összehasonlítja a két fenti térképet. De mégis viszonylag ismerős a tervezett magyar autonóm tartomány, különbözik, de nem olyan sokat a mai országunktól.

Nagyon sok múlott volna a részleteken. Nem derül ki világosan a számomra, hogy hogyan kezelték volna a kisebbségeket, de azt a témát az osztrákok viszonylag példásan kezelték. Feltételezem, hogy a tervbe beépítették volna különböző fontos garanciákat.

Miért írom mindezt? Azt kell látni, hogy a nemzeti önrendelkezést nem lehet másoktól megtagadni, így a valószínűleg torzító utólagos bölcsességgel élve jobb lett volna egy föderatív állammá formálni a Monarchiát, nagyjából, ahogyan Popovici ezt elképzelte, legrosszabb az ami történt, új határok félhúzása egy vesztett világháború után.  

Nem árt, ha a gyerekeink tudják, hogy a különböző a történelmi Magyarországon belüli nyelvi és nemzeti identitású régiók önállósodása elkerülhetetlen volt. Csak az nem volt mindegy, hogy az milyen formában történik meg. A különbözőségen túl nagyon sok minden köti össze a volt Monarchiában élő népeket.