2015. június 21., vasárnap

A gond a plakátokkal



Találkoztam tegnap ismerősökkel a "Brancs" nevezetű új egri kávé és borkert megnyitóján, és az egyik hiányolta, hogy az utolsó időben nem írtam semmit. Igaza van, úgyhogy ezt a hiányt most szeretném bepótolni.

Az utolsó időben a menekültekkel kapcsolatos plakátok és ellenplakátok dominálták a közbeszédet. Mi az igazi probléma ezekkel?

Ha az ember az egyéni sorsok szempontjából kezeli ezt a témát, hogyan tudjuk azt a drámai helyzetet elképzelni, hogy családostól, mindent hátrahagyva egy sok száz, ezer kilométeres útnak induljon az ember?

Talán egy kicsit többet kellene tudnunk ezekről az egyéni sorsokról, azelőtt hogy véleményt alkossunk az emberekkel kapcsolatban? Semmiféle komolyabb interjút nem láttam a médiákban. Nem vagyunk mi egyáltalán kíváncsiak arra, hogy mi történt velük?

Ha valóban keresztények vagyunk viszont, nyilvánvalóan nem tehetünk mást, mint hogy segítünk nekik lehetetlen élethelyzetükben. Aki a Bibliát olvasott ezzel kapcsolatban, nem lehet semmiféle kételye.

Nagyon nehéz különbséget tenni a gazdasági és egyéb menekültek között. Amikor az ember elveszít minden életfeltételt, egyszerre menekült és gazdasági menekült is. Szerencsére, a sok magyar, aki az Európai Unióban dolgozik, nem ilyen durva kényszer alatt került külföldre, bár sokan közülük devizahitelek  és egyéb súlyos gazdasági okok miatt tették mindezt. Ők is szerintem mindenképpen gazdasági migránsok, akkor is ha a mozgás az európai unión belül történik. Ha azt várjuk el a nyugat európai közvéleménytől, hogy jól bánjanak velük, akkor itt sem kell rögtön a legrosszabból kiindulnunk. Biztosan lesznek a menekültek között, akik itt maradnak, és értékes tagjaivá fognak válni a magyar társadalomnak, de nagy többségük első lehetséges pillanatban tovább fog mozdulni nyugat felé.

A különbségtétel tehát sokszor mesterséges.

A kormány plakátjai azért is elfogadhatatlanok, mert az emberek legaljasabb - és éppen nem keresztény - indulataira épülnek rá. Nem szeretnék az eddig felhozott érvekkel előjönni, nyilvánvaló, hogy az igazi fogyasztók Magyarország polgárai, és nem a menekültek maguk.

A plakátokon használt tegezés (Ha Magyarországra jössz ....) pedig ellentmond a nyugaton megszokott udvarias magázásnak, a viszonyozhatatlan pertu rossz emlékeket ébreszt és kimondottan udvariatlan.

Az ellenplakátokkal kapcsolatban, az a véleményem, hogy bár sokszor nagyon szórakoztatóak, nem veszik figyelembe, hogy egy komoly problémáról van szó, így akár kontraproduktívak is lehetnek.

A többségi társadalom, a nemzetközösség életmódja, hitrendszere a társadalmi béke szempontjából fontos védendő érték. Talán pont egy ilyen krízis teszi fel nekünk azt a fontos kérdést, hogy kik vagyunk mi valójában? Mennyire mondható az, hogy az identitásunk valóban keresztény, illetve mennyire védendő érték ma is a vallásszabadság? Kiterjed  a vallásszabadság azokra az emberekre is, aki nem vallásosak?

Én személyesen nem vagyok vallásos, és úgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül ebben. Nem szeretnék, ha az iszlám elkezdene agresszív módon Európában, de egy erőszakosan keresztény állam sem tudja feltétlenül védeni  az érdekeimet. Azt hiszem, hogy valóban újra el kell gondolkozni azon, hogy mi az a nemzeti minimum, mik azok az értékek, amik fontosak nekünk. Én személy szerint védendőnek találom az széles értelemben vett liberális értékeket. Azzal problémám van, amikor mondjuk fiatal muzulmánok próbálnak London utcain a Sária törvényeinek érvényt szerezni, de azzal is, ha csak felekezeti iskolába küldhetem a gyerekeimet. Úgy gondolom, hogy a vallásos hovátartozás legjobb, ha magánügy marad, a vallási egyesülés alapjog, amíg az abból keletkező intézmények, csoportosulások nem kérdezik meg mások jogát saját meggyőződésükhöz. Aki uszít más vallások, más népek ellen, véleményem szerint büntetendő.

Azt hiszem, sürgősen el kell kezdeni beszélni ezekről a témákról. Az igazi téma nem a menekültek, hanem a saját identitásunk kérdése.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése