2016. március 25., péntek

Tavaszi újrakezdés

Matthias Grünewald: Isenheimi szárnyalás

Húsvét kapcsolódik a nap-éj egyenlőséghez, ami egyben az asztrológiai újév is. Jézus feltámodása is egy féle újrakezdést jelentheti a számunkra.

Milyen újrakezdésben reménykedem?

A magyar nép mesterséges és értelmetlen módon megosztott. 

Bedőltünk sokan a politika aljas üzeneteinek, úgy gondoljuk, hogy van nemzeti és nemzetietlen, van magyar, cigány, zsidó stb. Van jóarcú polgár és lakótelelepi proli. Van, aki a "migránsok oldalán áll", és van aki a magyar népet védi. 

Nem, van sok alapvetően rendes magyar ember.

Elfelejtettük, hogy miben reménykedtünk a rendszerváltás idején. 

Abban bízom, hogy sikerül a megosztottságon túl tenni magunkat, felébredni a tudatlanságunkból  és egy intelligens dialógust kezdeni egymássak, ami arról szólna, hogy milyen országot szeretnénk hátrahagyni gyerekeinknek. Hiszek az emberek jóakaratában, és tudom, hogy csak a megszokott, sulykolt sablonokon túl vannak a valódi megoldások. A blogomban majd felhozom ezeket a témékat a következő hetekben és hónapokban.

Egy sikeres újrakezdés reményében kivánok mindenkinek Boldog Húsvétot.


2016. március 24., csütörtök

Végvári készültség

Egri vár

1552-ről híres az egri vár, és az elképzelés beleivódott a magyarok gondolkozásmódjába, hogy nélkülük most nem lenne meg Európa a jelenlegi formájában. A magyarok tulajdonképpen megvédték a keresztény Európát.

Nyilvánvalóan, hogy ez az elképzelés csak részben igaz, mivel nem csak a magyarok kerültek összetűzésbe az Oszmán hatalommal, hanem e régió oly sok más népe is, nem is beszélve Bizánc korábbi szinte évezredes Európát védő helytállásáról. A végleges győzelem az Oszmán birodalom hódításai fölött egy összeurópai összefogás eredménye volt. Buda visszafoglalásánál 1686-ban ott volt Európa szine-java.

Ezzel egy percig nem szeretném a magyar nép szenvedéseit alábecsülni, de ők nem voltak egyedül. Európai összefogás nélkül ki tudja, hogy Magyarország meddig maradt volna Magyarsztánnak? Ma talán hazánk iszlám ország lenne?

Lehet, hogy ennek a történetnek most is van jelentősége?

Meggyőződésem, hogy igen.

Mint minden veszély esetén, az emberek hajlamosok őket csak késve észrevenni. Az Európai Unió vontatottan és erőtlenül reagált, nincs sem európai szintű határőrizet, sem külügypolitikája, így nehéz egy ilyen krízisben határozattan és gyorsan reagálni. 

A veszély jellegét is hajlamosak vagyunk félreértelmezni, különösen akkor, amikor annak érdekében komoly propaganda folyik "kormányinformáció" gyanánt és számos "szakértő" terjeszti a féligazságokat. Ez van Magyarországon.

Mi a valódi történet?

Van egy álom, vagy inkább rémálom, egy fanatikus muszlim kisebbségnek, ami arról szól, hogy létre kell hozni egy iszlám utópiát a Közel-keleten, a Kalifátust. Ehhez még az is párosul, hogyha nem sikerül a Kalifátust fenntartani, megvédeni, akkor a bukása a világvégével egy időben egy heroikus harc keretében fog eldőlni az iszlám és keresztény erői között Rakka szír város alatt. Egy ősi szunnita jövendölés alapján, ott várják a harcosok a kereszteshadsereg megérkezését, és a végső harcot. Egy igazi apokoliptikus elképzelés.

Csak, hogy érthetővé tegyem, hogy az utópiakeresés nem csak muszlim tulajdonság, csak a nácizmusra, a kommunizmusra, vagy sok szektára kell gondolni.

Sajnos sok fiatal férfi szeret egyenruhát felvenni, és a harcos szerepében tetszelegni. Ha a lehetőség adódik, mindig akadni fog egy kisebbség, aki kapható lesz véres és embertelen cselekedetek végrehajtására, vallási és politikai háttértől függetlenül. Sajnos a XX. század tele van szörnyű példákkal, és úgy tűnik a XXI. század sem lesz ebben kivétel. A harcos egy ősi férfiszerep.

Kik az ISIS harcosai? Ha az ember körülnéz egy kicsit az interneten, az derül ki, hogy főleg brit, ausztrál, német, francia és belga muszlim fiatalokról van szó. Ez így volt a párizsi és brüsszeli merényleteknél is.

Hogy miért pont ők indultak útnak a kalifátus irányába talán azért van, mert úgy érzik, hogy történelmi lehetőség van rá, amit legalább részben a Nyugat félresikerült beavatkozásai okoztak, hogy létrehozzanak egy féle kánáant, a kalifátust a nyugati sikertelen beavatkozásai miatt keletkezett hatalmi vákuumban, Szíria és Irak határán.

Szépen lassan kiderül, hogy fenntarthatatlan a kalifátus, és dűhüben visszatérnek Európába a fiatalok, és egy részük előkészíti a különböző terrorista támadásokat.

Egy másik ok, az identitáskeresés. Sokszor a muszlim közösség etnikailag erősen vegyes, a egyetlen közös pont a vallás. Mintha a jelenlegi időszellem egyféle identitáskeresésről szólna világszerte egy egyre csak globalizálódó világ közepette.

Van véleményem szerint még egy nagyon fontos ok,és az pedig egy belső konfliktus a muszlim közösségen belül, amit a modernitás okoz. Összecsap két világ, a konzervatív iszlám világ és a modern nyugati világ. A nők önállósodnak, és elmennek dolgozni. Változnak a szexuális erkölcsök. Ez széttép egy hagyományos társadalmat, a férfiak pedig félnek hatalmuk elvesztésétől.

A kelet-európai népek is nehezen boldogulnak a modernitással. Nem ismeretlen tehát ez a probléma itt sem. A magyar és a lengyel politikai kisérlet egy féle regresszió a múltba, mert a jelennel a társadalom jelentős része nem tud mit kezdeni.

A magyarországi kerítés arról szólna, hogy van egy külső veszély, ami ellen védeni kell az országot. A gond az, hogy a terroristák jellemzően nem az "illegális bevándorlók", hanem olyan európai állampolgárok,akik semmi jót nem akarnak saját európai országaiknak. A legtöbbjük pedig már rég ismert az európai titkosszolgálatok előtt. 

A menekültek nagy resze viszont a szír rezsím áldozatai,kisebb részük az Iszlám Állam elől menekül. 

Nem szabad ezt a két csoportot összemosni!

Az teljesen igaz, hogy a schengeni külső határokat védeni kell, egy kerítés akár indokolt is lehet, ha arra szolgál, hogy csak rendezett formában engedje a bevándorlást a határátkelőhelyeknél, és nem a zöldhatáron.

A külső schengeni határon viszont biztonságba kell helyezni azokat az embereket, akik valódi háborús menekültek (erre Magyarország több nemzetközi szerződésben kötelezettséget vállalt), viszont kint kell tartani azokat, akik nem humanitárius katasztrófák áldozatai. Le kell pedig tartóztatni a schengeni határon azokat a nyugat-európai iszlám harcosokat, akik egy szíriai bevetés után, és kellőképpen radikalizálva terrortámodásokat akarnak saját hazájukban végrehajtani. Ez csak szoros európai együttműködésben lehetséges.

Sajnos többen utaztak Magyarországon keresztül a háború valódi áldozataival vegyülve. Nem tartóztotta fel őket senki. 

Egy kellőképpen átgondolt schengeni határvédelem csak összeurópai kereteken belül képzelhető el. Túl nagy a feladat egy-egy nemzetállamnak, és ez a tény szinte biztosan mutat egyféle közös határvédelem irányába. Az európai szolidaritás is diktálja, hogy azok a schengeni országok, amik nem rendelkeznek külső schengeni határokkal segítsenek a schengeni térség szélén lévő országokon. Egy közös határvédelem felállítása tehát több, mint egy valószínű jövőkép. 

A jelenlegi kormány azért fél ettől, mert kiderülhetne könnyen,hogy a magyar hatóságok a határon megszegték a nemzetközi szabályokat, és nem biztosítottak fair eljárásokat a szír háború áldozatainak.

Lehet, hogy a jelenlegi veszélyt csak európai összefogással lehet elhárítani, ugyanugy mint az Oszmán erők kiűzését hatszáz évvel ezelőtt? 

A szélsőségesek, bármilyen színezetűek is legyenek azok, egy nagyon is valódi európai probléma. Fel kell lépni határozottan ellenük. Mivel a közös schengeni térségben szabadon mozognak, azt is csak európai összefogással lehet megoldani.

A magyaroknak pedig el kell dönteni, vagy résztvesznek ebben a majdani együttműködésben, vagy kiszorulnak szép lassan az Unióból. Egy ilyen nem együttműködő Magyarország mindenféle aggresszióval szemben tökéletesen védtelen lenne.



2016. március 23., szerda

Felébredve a rémálomból

John Henry Fuseli - a rémálom
Jó lenne a jelenkorből felébredni, és hallani egy kedves embertől, hogy semmi baj, ez az egész csak egy rossz álom volt.

Amikor a brüsszeli, és a párizsi terrortámodásokra gondolok, a menekültek reménytelennek tűnő küzdelemre egy jobb életért, ídősökkel és kisgyerekekkel útra kelve, amikor látom az ország saját roma kisebbség vergődését és a többségi társadalom reakcióit, amikor gondolok az olvadó jégre az északi és déli sarkon, és az abból logikusan következő tengerszintemelkedésre veszélyeztetve a világ nagyvárosait és kisszigeteit, illeve a klímaváltozás meghökkentő, gyorsuló hatására, a politikusok cinikus hazugságaikra, akkor azt kérdezem, hogy nincs irgalom?

Úgy gondolom, hogy csak akkor kezdhetjük rendberakni a világunkat, ha végre értékként látjuk a sokszínűséget, ha valódi szeretettel viszonyulunk embertársaink felé, ha felszámoljuk a kirekkesztést, és adjuk vissza mindenkinek a hitet magában, és abban is, hogy képesek vagyunk a világot egy pozitívabb irányba elmozdítani.

Mindenki egy megisméthetetlen unikum, mindenki Isten teremtménye. Próbáljuk egymáshoz így viszonyulni. Akkor talán lesznek naposabb napjaink.

Nincs hely a világban az extrémizmusnak, bármilyen is legyen az. Szeretettel kell viszonulni embertársaink, a természetés környezetünk sokféle élőlény felé. Akkor van reményünk egy nap úgy felébredni, hogy valóban egy jobb korszakba léptünk. Akkor tudunk a világ legégetőbb problémáira koncentrálni.

Velem tartatok? Szeretnék veget vetni ennek a rémálomnak. Ez csak együtt megy.