2024. december 3., kedd

Az elveszett bástya/The Lost Bastion

Az elveszett bástya/THe lost bastion

Aki a Darvas utca felől sétál lefelé a város irányába, és a Vécsey Sándor utca 23. szám alatti ház előtt jobbra tekint, egy kövekkel tűzdelt rézsűt pillanthat meg. Ez a hely egykor a városfal egyik bástyájának adott otthont. Bár ma már csak a rézsű és néhány kő utal a hajdani védelmi rendszerre, a helyszín történelmi jelentőségét érdemes megemlíteni. A városfalak és bástyák nemcsak a város védelmét szolgálták, hanem évszázadokon át a közösség mindennapjainak is meghatározó részei voltak, emlékeztetve bennünket a múlt örökségére. A blog írója is látható a képen:-)

Anyone walking down from Darvas Street towards the city and looking to the right in front of the house at 23 Vécsey Sándor Street will catch sight of a slope lined with stones. This spot once hosted one of the bastions of the city wall. Although today, only the slope and a few stones hint at the former defensive system, it's worth mentioning the location's historical significance. The city walls and bastions not only protected the city but were defining parts of the community's daily life for centuries, reminding us of the heritage of the past. The blogger's shadow is also visible in the photograph.


 

2024. november 23., szombat

Mi leszek, ha nagy leszek/What will I be when I grow up?



"Örökségünk védelme és jövője 7." 2024.11.19
The Protection and Future of Our Heritage 7. 19th November 2024


Gyerekként gyakran felmerül a kérdés: mi lesz belőlünk, ha felnövünk? Tudós, művész, tanár vagy szaki? Az emberek többsége számára az élet előrehaladtával ez a kérdés eldől. Én azonban szerencsés vagyok, mert nálam nem így alakult.

A nyolcvanas években tanítottam, először a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán, mint anyanyelvi lektor, majd a pforzheimi Inlingua Nyelviskolában. Furcsa módon azonban a tanítási képesítést csak később szereztem meg, egy hónapos tanfolyamon, ahol az angol mint idegennyelv tanításának alapjait tanították. Az ITTI, illetve a CELTA kurzus kiváló volt, sokat tanultam belőle.

Mégis, ahogy megszereztem a tanári képesítésemet, szinte azonnal pályát váltottam, és ékszerértékesítőként folytattam. Mondanom sem kell, hogy ehhez a munkához sem volt semmilyen előképzettségem. Az ügyfeleimnek köszönhetem, hogy végül hitelesen tudtam ellátni ezt a feladatot is. Hálás vagyok nekik, és biztosan állíthatom, hogy ez a munka egyáltalán nem volt unalmas. Bejártam a környező országokat, és valamennyire megtanultam szlovákul is. Ahogy ez a pályaszakasz lezárult, úgy döntöttem, hogy képesítést szerzek: ékszerbecsüs lettem. Ebben a Covid is segítségemre volt, hiszen a tanfolyam jelentős része online zajlott.

Mindig örömömet leltem a munkámban. Persze az élet egyik oldalán ott van az, hogy el kell tartanunk a családunkat, a másikon viszont ott vannak a szenvedélyeink. A feleségemnek, Katinak köszönhetem, hogy ráébresztett: elértem azt a kort, amikor már nem a szükség határozza meg, mivel foglalkozom, hanem szabadon követhetem azt, ami igazán érdekel. Egy másik fontos esemény is ebbe az irányba terelt: részt vehettem a TEDxEger rendezvényén, ahol a multietnikus Egerről tartottam előadást. Hálás vagyok mentoraimnak, Weil Zoltánnak és Molnár Rolandnak, valamint az egész TEDxEger csapatnak.

Ez az élmény vezetett ahhoz, hogy beiratkozzak az Eszterházy Károly Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterszakára. Az ott töltött két év különösen inspiráló volt, és ezt elsősorban dr. Majtényi Györgynek, dr. Szűcs Tamásnak, valamint diáktársaimnak, Adélnak és Dorothynek köszönhetem. Sajnos az ukrajnai háború különös aktualitást adott a tanulmányaimnak. A szakdolgozatom témája Magyarország, Lotaringia és az egri-völgyi vallonok kapcsolata volt – egy kérdés, amely azóta is foglalkoztat. Hálás vagyok dr. Verók Attilának, a Kulturális Örökség Tanszék vezetőjének, valamint opponensemnek, dr. Kristóf Ilonának a segítségükért.

Egy újabb véletlen fordulat új lehetőséget hozott. Dr. Hoffmann István a Debreceni Egyetemről előadást tartott az újonnan létrehozott országos helynév-adatbázisról, és dr. Verók Attila javasolta, hogy vegyek részt. A hallgatóság szinte kizárólag magyar szakosokból állt, én pedig kívülállóként voltam jelen. Az érdekelt, hogy a helynévgyűjtésben lehet-e szerepe nyelvszakosoknak is, hiszen úgy vélem, például a francia nyelv is hatott a magyar helynevekre – ez talán kevésbé tűnik fel egy magyar szakos hallgatónak. Ez a szokatlan gondolat meglepően nyitott fogadtatásra talált. Különösen dr. Takács Judittal és dr. Kusper Judittal folytattam tartalmas beszélgetéseket, és nagyon hálás vagyok nekik.

Ennek a találkozásnak köszönhetően felvettek volna az ELTE magyar nyelvészet doktori képzésére, de végül más irányt vettem. Mégis hálás vagyok dr. Slíz Mariannak és a két Juditnak az útmutatásukért.

A Hoffmann Istvánnal való találkozás más eredményeket is hozott. A nemzetközi tanulmányok szakdolgozatom alapján pótfelvételivel bekerültem a Debreceni Egyetem Történelmi Doktori Iskolájába. Hálás vagyok Hoffmann Istvánnak, valamint dr. Bárány Attilának és dr. Györkös Attilának a bizalmukért. Így lettem Debrecenben doktorandusz hallgató.

Az egri mesterszak végén már kapcsolatba léptem a CEU-val is, érdeklődve a középkori tanulmányok iránt. Akkor még nem tudtam, hogy helyet kapok a doktori programban, de dr. Szende Katalinnak köszönhetem, hogy nappali tagozatos diákként tanulhattam Bécsben, ahol végre elmélyülhettem a középkortudományban. Ez egy rendkívül inspiráló év volt, tele lelkes és tehetséges fiatalokkal. Különösen hálás vagyok konzulenseimnek, Szende Katalinnak és Nagy Balázsnak, valamint Laszlovszky Józsefnek, aki mindig készségesen segített. A magas presztízsű Bak János ösztöndíjat is elnyertem.
    
Ebből az egészből talán érthető, hogy hosszú út vezetett oda, hogy előadást tartsak az egri várban. Semmi nem változtat azon, hogy a család, és különösen a feleségem Kati támogatása nélkül, ez mind nem ment volna.

As children, we often wonder what we’ll become when we grow up. A scientist or an artist? A teacher or a tradesman? For most, this question gets resolved as life progresses. However, it didn’t turn out that way, and I am deeply grateful.

In the 1980s, I taught as a native language instructor at the Ho Chi Minh Teacher Training College and later at the Inlingua Language School in Pforzheim. Ironically, I only obtained formal teaching qualifications much later, after completing a month-long course that introduced me to the basics of teaching English as a foreign language. That course, the ITTI or CELTA, as it is now known, was excellent.

Yet, as soon as I acquired this qualification, I shifted paths. I left teaching behind to become a jewellery sales representative—a role in which I had no prior experience. I owe my ability to adapt and thrive in this field to my customers, who helped me develop the necessary skills. I am grateful to them, and I can confidently say the job was anything but boring. It allowed me to travel to neighbouring countries and even pick up some Slovak. As this career phase ended, I decided to obtain a formal qualification in jewellery appraisal. Thanks to the COVID-19 pandemic, much of the training was conducted online, and I successfully became a certified jewellery appraiser.

I am fortunate to have always found joy in my work. Of course, life often demands that we provide for our families, but we also have our passions. Thanks to my wife, Kati, I realized that I had reached a point in life where I could pursue what truly interested me rather than what necessity dictated. A significant turning point came when I participated in a TEDxEger event and spoke about multiethnic Eger. I am grateful to my mentors, Zoltán Weil and Roland Molnár, and the entire TEDx team, for their support.

This experience led me to enrol in the International Studies master's program at Eszterházy Károly University in Eger. My two years there were deeply inspiring, thanks to professors like Dr. Gyuri Majtényi and Dr. Tamás Szűcs, as well as my fellow students, Adél and Dorothy. Unfortunately, the war in Ukraine gave a sobering relevance to my studies. My thesis focused on Hungary, Lorraine, and the Walloons of the Eger Valley—an area of research that intrigues me. I am incredibly grateful to Dr. Attila Verók, head of the Department of Cultural Heritage, and my thesis reviewer, Dr. Ilona Kristóf, for their invaluable guidance.

A serendipitous event opened yet another unexpected door for me. Dr. István Hoffmann from the University of Debrecen lectured about a new national database of place names, and Dr. Verók encouraged me to attend. Most of the audience were Hungarian language and literature students, but I was curious whether non-Hungarian specialists might also contribute to the study of place names. I observed that French, for instance, has influenced Hungarian toponyms—a perspective less likely to be noticed by Hungarian linguists alone. My unconventional idea was met with surprising enthusiasm, leading to many enriching conversations with Dr. Judit Takács and Dr. Judit Kusper, for which I am profoundly thankful.

This encounter paved the way for me to apply for the doctoral program in Hungarian linguistics at ELTE in 2023. Though I pursued a different path, I remain indebted to Dr. Mariann Slíz and the two Judits for their support.

Instead, my journey took me to the University of Debrecen, where I was admitted to the History Doctoral School through a supplemental application based on my international studies thesis. I am grateful to Dr István Hoffmann for his encouragement and to Dr Attila Bárány and Dr Attila Györkös for trusting me. This is how I became a doctoral student in Debrecen.

Meanwhile, at the end of my MA program in Eger, I had already reached out to CEU (Central European University) about their medieval studies program. At the time, I didn’t know whether I’d gain admission to a doctoral program. Still, Dr. Katalin Szende’s persistence gave me another incredible opportunity: to study full-time in Vienna and immerse myself in medieval studies. It was an inspiring year spent among many bright and passionate young scholars. I am particularly grateful to my advisors, Katalin, Balázs Nagy, and József Laszlovszky, who generously offered guidance. I was also granted the prestigious János Bak scholarship, for which I am incredibly grateful.

From all of this, it will become clear what a long journey led to my lecture at Eger Castle. None of this changes the fact that without the help of my family, and my wife Kati in particular, none of this would have been possible.

        
            
        

2020. február 11., kedd

Eger Steps

Panorama of Eger from Bérc utca


The steps leading up the hilly slopes surrounding Eger are typical of the town. This morning, I took my usual walk, following the line of the former town walls. I would like to invite you to accompany me.

The first steps take me down from the King's Seat Hill to Cifra kapu tér / Square.


Following the town wall, we come to Mária utca and the site of the old dam/wall on the right, the so-called "Posuerunt," which protected the town from regular flooding.  

Then we reach the St Nicholas district, the former home to the town's Serbs.

Mária utca

After crossing Széchényi utca and turning left, we walk up a new flight of steps leading to Vitkovics utca and the beautiful Orthodox church on the left.

Steps leading to Vitkovitcs utca


Orthodox Church

Vitkovics utca follows the old town wall, which is visible if we look at the old street name signs that include the district names and numbers. The first four districts, I—IV, belonged to the historic town centre, and the outer extremes of these districts indicate the line of the town wall.

The street leads onto the site of one of the old gates, the Sertekapu, which led out into the gardens and vineyards close to the town centre.

After crossing the square, we come to another flight of, unfortunately, rather untidy steps that lead to the Tündérpart (Fairy's Bank).


As a continuation, another flight of steps leads to Csiky Sándor utca.


Followed by another incline leading up to Városfal utca (Town Wall Street).

You can find further details of my walk in another earlier post.

The University of Bergamo wrote a study on the town's walls that can be found here: http://www00.unibg.it/walledtowns/eger4_hun.htm

The study includes a map:



On days like this, I realise what a lovely town Eger is and how much I enjoy my walks. If I'm lucky, I bump into my friends.

2020. február 9., vasárnap

Eger, Erlau, Egri, Jáger - a European story

I love living in Eger, and I have known for a long time that the town witnessed the arrival of many waves of Western European settlers during its long history.

When preparing my TedXEger talk, I learned how vital the Walloons (who originated from what is now southern Belgium) and the Bishopric of Liege had been in Eger's history. They brought Western European traditions of winemaking in Eger to this area. According to recent research, the first bishop of Eger was probably Leodvin, originally the bishop of Bihar. When the bishopric was divided, and the bishoprics of Eger and Várad were created, he became the first bishop of Eger. He also came to Hungary with the support of the Liegois. The oldest districts of historical Eger were also inhabited by the Walloons. More in my TedXEger presentation:


Thank you to everyone who came to the talk. Watching the talk on YouTube is less of an experience than being at a TEDx event in person—and honestly, it was also not my best attempt—but I recommend my talk cordially to everyone. Thanks also to Eger Labor Collective House. My talk would not have been possible without their help and that of the Eger Archdiocesan Library and the Liege Museum of Walloon Life.

2020. február 7., péntek

Eger, Erlau, Egri, Jáger - egy európai történet

Nagyon szeretek Egerben élni, és már régóta tudom, hogy az évszázadok során a többszörös betelepülés színhelye volt.

Amit tanultam, amikor összeállítottam a TedXEger-es beszédemet az az volt, hogy mennyire fontos szerepet játszottak Eger történelmében a vallonok. Az egri bortermelés elő hagyománya velük áll kapcsolatban, az első egri püspök a legújabb kutatások szerint valószínűleg Leodvin volt, aki bihari püspök volt. Amikor a püspökség kettévált, és az egri, illetve a váradi püspökség jött létre, ő vállalta el az egri püspökséget. Ő is a liegiek támogatásával került Magyarországra. A legrégebbi egri városrészek a vallonokhoz kapcsolódnak. Többet a TedXEger előadásomban:




Köszönöm mindenkinek, aki eljött az előadásokra. Igaz, hogy a youtube-on kevésbé nagy élmény - és öszintén megvalva nem volt a legjobb próbálkozásom - de szeretettel ajánlom mindenkinek. Köszönet az egri Labor kollektív háznak is. A segítségük nélkül nem jöhetett volna létre az előadásom,  továbbá az egri Egyházmegyei Könyvtárnak és a Liege-i Vallon Élet Múzeumának.


2018. február 11., vasárnap

Egri lépcsők

Egri panoráma a Bérc utcából


Annyira jellegzetesen egriek a partra támaszkodó lépcsők. Ma délelőtt - tettem a szokásos városfal sétámat, ami követi a volt városfal vonalát.

Első lépcső levezet a Bérc utcából a Cifrakapu térig:


Az régi városfalat követve, az ember elér a Mária utcáig (a Posuerunt, a várost a rendszeres árvizektől védő fal a jobb oldalon található volt). 

Itt már a Szent Miklós városrészben vagyunk.

Mária utca

Átkelve a Széchényi utcán, és jobbra térve jön a Ráckapu tér, és utána a Kisasszony utca és balra térve a Vitkovics utcára felvezető újabb lépcső.

Vitkovitcs utca lépcső

Tőlünk balra látható a Ráctemplom.

Ráctemplom

A Vitkovics utca végig követi a régi városfalat, ezt jelzi a régi utcatáblák, amiken még láthatóak a kerületszámok. Az utca baloldal a belvárosé volt, a jobboldal már Károlyvároshoz tartozott.

Az utca vezet le a következő volt városkapuig, a Sertekapuhoz, ami szerintem nincs köze a sertés szóhoz, hanem a szőlőbe vezető kapu volt.

Áttérve a téren jön a következő - sajnos szemetes - lépcső, ami felvezet a szép elnevezésű Tündérparthoz.


A folytatás pedig egy újabb lépcső, ami lefelé vezet a Csiky Sándor utcába.


Folytatásként jön a Városfal utca emelkedője.

További részletek a Városfal sétámról található egy korábbi bejegyzésemben.

A Bergamoi egyetem készített egy tanulmányt a városfalról, ami itt található: http://www00.unibg.it/walledtowns/eger4_hun.htm

A tanulmányhoz térkép is tartozik:



Ilyenkor azon elgondolkozik az ember, hogy milyen szép városban lakik, és milyen jól esik egy séta. Persze az ember össze is fut egy pár kedves ismerőssel is.

2018. február 10., szombat

Új közlekedési koncepció Egernek II

Szeretnék világosan leszögezni, támogatom az IMCS (Intermodális Csomópont) megépítését. Az, hogy a kormány sem maradéktalanul támogatja az ügyet a jelenlegi formájában is azt mutatja, hogy a városvezetés jelenlegi elképzelése koncepcionálisan is hagy kívánni való maga mögött.

Nincs ideális megoldás, ha nem akarunk komoly pénzeket költeni új infrastruktúrára. Felmerülhetne az igény például, hogy a várnál a szilvásváradi vasút alagútba kerüljön, és ott létesüljön egy új földalatti állomás. Az egri vár érdemelne egy ilyen igényes megoldást, ami egy a városközponthoz valóban elérhető állomást is jelenthetné, és a Zárkándy teljes visszaépítése is lehetővé tenné de én is azt mondom, hogy ennek kevés a realitása. Ha valaki másképp gondolja, szívesen veszem a kommenteket.

Sokan kritizálták az ötletemet, hogy az egri főállomás a rendező területén kerüljön kialakításra. Ez valóban csak akkor egy elfogadható ötlet, ha beintegráljuk a helyi és kistérségi buszjáratokat a tervbe. Eger egy erős forgalmú állomás lehetne, és az átmenő rendezés sokkal szerencsésebb, gyors továbbjutást lehetővé téve a vonatoknak új felnémeti végállomásuk, illetve Szilvásvárad felé.

Külön-külön mutatom meg a tervezett buszvonalakat. Közös bennük, hogy a színháznál / líceumnál, régi busz-pályaudvarnál, a postánál és a Felsővárosban állnak meg, biztosítva igen sűrű bejutást a városközpontba az IMCS-tól és azonkívül tárják fel a város különböző részeit és jelentenek közvetlen kapcsolatot a központból, illetve az IMCS-től a környező falvakba.

  


A járatok csak illusztrációk, és pontosabb tervezést igényelnének.

Egy másik kommentelő javasolt egy tram-train megoldást. Ennek sem látom túl sok realitást, ha nem sikerül sok más problémát megoldani ebben az országban, de a buszok helyett én is szívesen látnám környezetkímélő árammal működő megoldásokat. Az elektromos járműveknél sok innováció várható a következő években, elektromos buszok válnak majd általánossá és akár önvezető autók is jelenthetnek kényelmes eljutást az IMCS-hoz / főállomáshoz. A város földrajza beszél egy villamos járat ellen, ha nem akarjuk egy olyan járatot látni, ami végig megy a Széchényi utcán. A troli is felmerült a nyolcvanas években.

Fontos továbbá, hogy Egerben tarifaközösség legyen. Új jegytípusok is szükségesek lennének. Eger - Budapest viszonylatban lenne egy jegytípus,ami csak a Eger Főállomástól Budapestig szólna, lenne egy vagy több vonatjegy plusz helyi közlekedés opció, ami egyaránt a buszokra és a vonatokon érvényesek lennének a tarifaközösség határain belül. Azon kívül persze helyi használatra átszálló jegyek, amelyek érvényesek lennének egy órán belül a tarifaközösség határain belül buszra és vonatra egyaránt, illetve a megszokott - de minden közlekedési eszközre érvényes tanulói és felnőttbérletek. 

A tarifahatárok húzása még szükséges megoldani. Sok példa akad tarifaközösségre, de sajnos jelenleg inkább külföldön.  

Az egyik kommentelő azt írta, hogy az is jó lenne, ha a vonatok egyszerűen megfordulnának a jelenlegi állomáson és mennének tovább Felnémetre. Az csak akkor támogatható véleményem szerint, amíg nem épül IMCS. Valóban javulást jelentene a jelenlegi helyzethez képest. Akkor is kell a Felsőváros állomást megépíteni a Tesco mellett, de ez egy elmozdulást jelentene a jó irányba. Hátránya, hogy a vonatok megfordulása is idővesztéssel járna, és ezt csak egy rövid távú megoldásnak tekinteném. 

2018. február 3., szombat

Új közösségi közlekedési koncepció Egernek!

Az intermodális csomópont (IMCS) alapötlete nagyon jó, mert lehetővé teszi a közösségi közlekedés integrációját, a tervezett elhelyezkedése nagyon nem szerencsés, mert egy olyan helyre teszi a közösségi közlekedés csomópontját, ami sem a központhoz nincs közel, sem jó hozzáférhető helyen nincs. Az egri fejállomást a putnoki vonal megnyitása után a MÁV már meg akarta szüntetni, kedvezőtlen elhelyezkedése miatt, így az IMCS ottani létrehozása csak konzerválja a tizenkilencedik századi állapotokat, a buszpályaudvar szennyezi majd feleslegesen az város levegőt.


Kínálja magát egy másik kézenfekvő megoldás, és pedig az, hogy egy új tág, átmenő főállomás létrejöjjön. IMCS és P+R parkoló épüljön a déli teher-rendező területén a ZF mellett, közvetlen kapcsolattal a M25 gyorsúthoz. Itt már van egy ideiglenes vasútállomás, amit fejleszteni kellene, bekötőút a központ felől már van, hely pedig bőven a további funkciók kialakításához is. Mondani sem kell, hogy a város legnagyobb foglalkoztatók mellé kerülne az IMCS, és így távol lehetne tartani sok autót a várostól, sok munkavállalót a környezetbarát közösségi közlekedésre átszoktatni. A déli ipartelep bővítése csak fokozza ennek a helyszínnek a fontosságát. Azonkívül a vasutat azért sem szabad kiiktatni, mert a jövőben az áruszállítás szempontjából is fontos lehet megint. Ha egyszer megépül a keleti elkerülő út, kivezethető az összes helyközi busz a városból.

Így a jelenlegi egri állomás és a nagy területet foglaló vasúti delta is teljesen megszűnne, és rehabilitálni lehetne az egész területet, új családi házas övezetnek a kialakításával, illetve egy a régi vasúti nyomvonalán futó bekötőúttal egészen a K2-estől a Sas útig. Megszűnne a Sas úti vasúti átkelő is. Létrejönne Eger területén egy teljesen integrált közösségi közlekedési rendszer, ami távoltartaná a távolsági buszokat a beépített területekről, csökkentve ezzel a zaj- és levegőszennyezést.


Minden vonat továbbindulhatna az egri fóállomástól Eger-Felnémetig, és új állomások létesülhetnének, illetve régiek elevedhetnének fel Eger-Egyetem néven (biztosítva kapcsolatot a egyetemi kollégiumokhoz stb.), Egervár az egri várhoz, illetve az északi vársétányon keresztül a városközponthoz, Eger-Felsőváros a Tesco buszvégállomás mellett. Ezzel biztosítani lehetne a város keleti részen az észak- déli összeköttetést. Eger-Felnémet lenne az új végállomása minden budapesti gyorsvonatnak. Így értelmet is nyerne az a tény is, hogy a vonal végig villamosítva van, illetve teljesülnének a rég létező tervek.


A városon belüli és kivüli összekötettést több expressz buszjárattal lehetne megoldani, mint pd. Andornaktálya - Eger Főállomás / IMCS - Eger városközpont - Eger Felsőváros - Eger Felnémet - Felsőtárkány, vagy Ostoros - IMCS - városközpont - Felsőváros - Szarvaskő, illetve Egerszalók - Demjén Fürdő - IMCS - városközpont - Noszvaj.  A térképemről látható, hogy maximum egy átszállással el lehetne jutni bárhová a városban, illetve bármelyik szomszédos faluból bármelyik másikba. A kocsit simán lehet otthon hagyni. Mindenhol az IMCS fontos szerepet játszana, mint fő átszállóhely, illetve összevonásra kerülnének a jelenleg csak városhatáron belül működő városi járatok a környező falvak buszjárataival.

Mivel a város jelentős része hagyományos buszokkal nehezen feltárható, javasolnám hogy legyen egy minibusz-szolgálat, ami jutányos áron állna a lakók rendelkezésre, és ami bejárna a belvárost, ugyanúgy mint a város hegyes részeit (Hajdúhegy, Almagyar domb stb). Érdemes talán elektromos járművekben gondolkozni.


Külön szeretnék az Egervár állomásban rejlő lehetőségekre felhívni a figyelmet. Egyrészt ez az állomás fekszik a legközelebb a városközpontjához, ami az újonnan létesült északi vársétányon keresztül vált elérhetővé, másrészt egy új fogadóépülettel a jelenlegi peron vár felőli végén maga a vár is kiválóan megközelíthető, illetve kialakítható egy közös vasúti és múzeumpénztár. A sétány tervezett liftje viszont még nagyon hiányzik.


Másik gond a tervezett IMCS-vel az, hogy túl szűkre szabja az állomás területét. Városi érdek, hogy legyen hely új közvetlen járatok beindításához, mint például Eger - Debrecen, és Eger - Miskolc. A vasúti eszközök racionálisabb használásával gond nélkül megoldhatóak lennének ezek a járatok, többletforrást lényegében nem igényelnek. Erre a Magyar Közlekedési Klub tett javaslatot, amivel csak egyet lehet érteni: Magyar Közlekedési Klub - Eger tanulmány. A Debrecen - Füzesabony között közlekedő vonatokat Egerig kellene - újra - meghosszabbítani, a (Kassa) Tornyosnémeti - Miskolc -  Füzesabony útvonalon közlekedő személyvonatokat úgyszintén.

A terv a vasutat részesíti előnybe, megszűnnének a közvetlen buszjáratok Budapestre, a főváros busszal csak Gyöngyösön keresztül lenne elérhető. Hosszabbtávon lehet, hogy a megnövekedett vasúti forgalom szükségessé teheti a Füzesabony - Eger vasútvonal második sínpár lefektetését. Ennek a hiánya nagy szerepet játszik a vonatok késésében. Sokszor kell késett vonatokat a maklári állomáson "bevárni".


Azonkívül a Szilvásváradi vonal üzemeltetését kellene átgondolni. Amennyiben Szilvásvárad marad a végállomás, érdemes lenne a fatelep helyén egy új fejállomást kialakítani,  ami közvetlen kapcsolatot biztosítana a lovas arénához, illetve a Szalajkavölgyi kisvasúthoz. Ez az új járat Felnémetről indulna és Szilvásváradra érne be egy jelenleg használaton kívűl lévő ipari vágányon keresztül a központba. Akár egy múzeumvasutat itt lehetne elképzelni gőzmozdonyokkal, mivel a Felnémet - Szilvásvárad (jelenlegi állapotában legalább) főleg rekreációs célt képes kiszolgálni.



Amennyiben ez a projekt is megvalósulna, akkor közösségi közlekedéssel elérhetővé válnának a régió fő attrakciói, illetve minden egri lakos jutna egy átgondolt közösségi közlekedés rendszerhez, ami hosszútávon fenntartható lenne.


Ez az egész nemcsak a helyi lakosaknak lenne jó, hanem a turistáknak. Az összes helyi értéket - kocsi nélkül - hozzáférhetővé tenné:


Egri vár (Egervár vasútállomás)
Egerszalóki fürdő( IMCS - Demjén Fürdő buszjárat)
Eger központja (Egervár állomás, összes IMCS buszjárat)
Szilvásvárad (Felnémet állomás - Szilvásvárad új végállomása)
Szalajka-völgy (Felnémet állomás - Szilvásvárad új végállomása)


El lehet képzelni, hogy ez mennyire sokat jelenthetne a fenntartható turizmus szempontjából is.

2015. június 4., csütörtök

A Nemzeti Összetartozás Napja és Trianon

A Nemzeti Összetartozás Napja időzítése alapján egy nem túl kendőzött "Trianon-nap".

Nagyon nehéz erről a témáról higgadtan írni, és nyilvánvalóan olyan módon, hogy az ember ne szítsa feleslegesen a negatív érzelmeket, hanem olyan módon, hogy a tisztánlátást és realitásérzéket erősítse.

Szeretném leszögezni, hogy nagyon szeretem ezt az országot, és sajnálom, hogy nem pozitívabban alakultak a történelem eseményei. Erről legalább részben a magyar elit tehetett.

Mindig vannak olyan pillanatok, amikor a történelem egy más, jobb mederben folyhatott volna. Ehhez bölcsesség, kompromisszumkészség és határozottság kellett volna. Sokszor a nemzeti érdek, nem abból áll, hogy csak a saját véleményünket szajkózzuk, hanem abból, hogy okosan találjuk meg a közös hangot szomszédainkkal. A Monarchia utolsó éveiben lett volna egy ilyen lehetőség, le kellett volna sok mindenről mondani, de a végeredmény a magyar nemzet szempontjából lényegesen jobb lett volna a mai állapotokhoz képest. Az elit mindent  meg akart tartani, és mégis sokkal többet veszített el, mint ami talán szükséges lett volna.

A történelmi Magyarország egy sok nemzetiségű ország, és nem modern "nemzetállam" volt. Emlékeztetésül beillesztem a híres Teleki "piros" térképét 1910-ből.

Világos volt, hogy a kiegyezés alatt létrejött duális osztrák-magyar állam hosszabb távon  reálisan nem volt fenntartható. A kiegyezés két nemzetnek (az osztrák németeknek és a magyaroknak) biztosította az önrendelkezést, de a többinek az érdekeit hagyta figyelmen kívül. A nemzeti önrendelkezés vagy mindenkit illet, vagy senkit.

Létezett egy terv a Popovici-féle Nagyausztria Egyesült Államok terve, ami igyekezett volna a Monarchiát egy hosszabb távon fenntartható pályára helyezni azzal, hogy a országot szétosztotta volna autonóm nemzeti tartományokra. Ez a föderációs terv volt - véleményem szerint - a legjobb esély arra, hogy a Monarchia egyben maradjon, és legjobban ez felelt volna meg a Monarchia és a történelmi Magyarország összlakosságának érdekeinek.

Popovici a következőket mondta (saját fordításomban):

"A területén élő népek sokszínűsége miatt (mind eredetükben, nyelvükben, szokásaiban és mentalitásukban) a Habsburg Birodalomnak fel kell venni  egy olyan államformát, amelyben  egy nemzet se érezheti magát fenyegetve, korlátozva vagy sértve saját nemzeti élete, privát fejlődése szempontjából, vagy egy szóval saját élet- és érzésvilágában."

Bölcs szavak. Hogy ez a szövetségi állam hogyan nézett volna ki, beillesztek még egy térképet.

A tervezett Nagy-Osztrák Egyesült Államok

Látható, hogy  a magyar állam valamivel nagyobb, mint a mai Magyarország, jobban terjeszkedett kelet felé és hogy Székelyföld kapott egy saját tartományt. Sopron és Pozsony viszont (85%-os német ajkú lakossággal) - és ha jól elemzem a térképet- akkor Szombathely és Kőszeg az osztrák-német államhoz kerültek volna. A tartományok jól figyelembe vették a nemzetiségi arányokat, ami látható, ha az ember összehasonlítja a két fenti térképet. De mégis viszonylag ismerős a tervezett magyar autonóm tartomány, különbözik, de nem olyan sokat a mai országunktól.

Nagyon sok múlott volna a részleteken. Nem derül ki világosan a számomra, hogy hogyan kezelték volna a kisebbségeket, de azt a témát az osztrákok viszonylag példásan kezelték. Feltételezem, hogy a tervbe beépítették volna különböző fontos garanciákat.

Miért írom mindezt? Azt kell látni, hogy a nemzeti önrendelkezést nem lehet másoktól megtagadni, így a valószínűleg torzító utólagos bölcsességgel élve jobb lett volna egy föderatív állammá formálni a Monarchiát, nagyjából, ahogyan Popovici ezt elképzelte, legrosszabb az ami történt, új határok félhúzása egy vesztett világháború után.  

Nem árt, ha a gyerekeink tudják, hogy a különböző a történelmi Magyarországon belüli nyelvi és nemzeti identitású régiók önállósodása elkerülhetetlen volt. Csak az nem volt mindegy, hogy az milyen formában történik meg. A különbözőségen túl nagyon sok minden köti össze a volt Monarchiában élő népeket.

2015. április 19., vasárnap

Mi az, hogy magyar?

A történelmi Magyarország régi térképe

A "mi az hogy magyar" kérdésnek, lenne egy párhuzamos kérdés, a "what do you mean by English" (mi az, hogy angol). Párhuzamba fogom állítani ezt a két kérdést, mert így jobban lehet látni, hogy egy széles kérdéskörről van szó, ami sok helyen vet fel komoly kérdéseket.

Amikor az angolok általánosságokban az "angolokról" beszélnek, általában a britekre gondolnak. A skótok és welsziek pedig kikérik maguknak, hogy ők nem angolok. A brit történelemről szóló könyvek pedig inkább az angol történelemről szolnak. Melyik angol iskolás ismeri Skócia királyait, vagy Wales történelmét, pedig mind a két országnak volt önálló államisága. Ebben történt változás az utóbbi időben, de sokáig nagyon jellemző volt. A brit önmeghatározások pedig lényegében mindig értékalapúak (a jogállam, parlamentarizmus, a szociális vívmányok stb.) nem pedig etnikai alapúak.

Erről a témáról sokkal többet lehetne írni, de miért releváns ez a magyarok szempontjából?

Amikor próbálom meghatározni, hogy mi az, hogy magyar, több minden jut eszembe. Itt sorolom fel egy pár lehetőséget:
  • Az a magyar, aki "annak érzi magát"
  • Az magyar, akinek magyar az anyanyelve, kultúrája
  • Az magyar, akinek az ősei az Etelközből származtak, és "Árpád vére" folyik az ereiben
  • Az magyar, aki a történelmi Magyarországon született, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül
  • Az a magyar, aki a magyar királyok alattvalója volt
Nyilvánvalóan, a negyedik és ötödik meghatározás a történelmi Magyarországra tökéletesen illik. A történelmi Magyarország minden lakosa magyarnak tartotta magát, nemzetiségétől függetlenül. Az önmeghatározása legalább részben értékalapú volt, büszke volt a magyar állam hosszú múltjára, talán a Szentkoronára, a helytállás miatt az Oszmán birodalom terjeszkedésével szemben, részben a Monarchiára is.

A modern genetika kizárja gyakorlatilag a harmadik meghatározást. Csak kis nyomokban lelhetőek fel az "keleti eredetű" gének, sokkal meghatározóbb az európai eredet, így a magyar lakosság közeli genetikai rokonságban áll a környező népekkel, illetve a többi európaival is. Így lényegében egyértelmű, hogy a magyarság egy nyelvi-kulturális közeg.

Az első két meghatározás a mai Magyarországra igaz, illetve sok tekintetben igaz volt a történelmi Magyarországra is. A modern nemzetiségek nyelvi-kulturális közösségek, Az igaz bármelyik környező népre is. Igen, "nyelvében él egy nép".

Amikor történelmi értelemben beszélünk a "magyar" történelemről, azt gondolom, hogy az a Kárpát medencei népeinek a közös történelme. Ez ugyanannyira a szlovákoknak, vagy erdélyi románoknak, szászoknak, itt élő zsidóknak  a történelme, mint a mai magyarországi magyarokénak. Így nem állja meg a helyét a sokat elhangoztatott érv, hogy a szlovákoknak, erdélyi románoknak nincs történelmük, van, csak közös volt a magyar kulturális-nyelvi közösséghez tartozó emberekével.

A történelmi Magyarország nem modern értelemben vett nemzetállam volt. Az viszont igaz, hogy a magyar vezető elit biztos hogy, vagy magyar anyanyelvű, kultúrájú volt, vagy rég elmagyarosodott. 

Most anélkül, hogy a szétesés konkrét mechanizmusát boncolgatnám, az biztos, hogy a sok -kölcsönösen kizáró - nacionalizmusoknak a történelmi Magyarország lett az áldozata. Nem több nacionalizmus, nemzeti érzelműség kellett volna a megmentéséhez, hanem egy olyan átgondolt szövetségi berendezkedés, ami megadta volna a szükséges autonómiát a ország népeinek, anélkül, hogy az ország teljes széteséshez vezetett volna. Voltak különböző próbálkozások (Dunakonföderáció, Osztrák Egyesült Államok terve), de sajnos nem lett belőlük semmi, nagyrészt a magyar elit ellenállása miatt. Egy biztos, egy megreformált Monarchia sokkal jobban megfelelt volna az itt élő népek összességének az érdekeinek, mint ami bekövetkezett. Sok kicsinyes nacionalizmusnak a versenyfutása. Sajnos a dualizmus sok kárt okozott ezen a téren, a magyar elit nem élt bölcsen a hatalmával és kompromisszumra alkalmatlan volt. Az erőltetett magyarosítás pedig kivívta a nemzetiségek haragját. A dualizmus korában a magyar elit eljátszotta az ország jövőjét.

Más miatt is jobb lett volna. Magyarország sajnos Németország és Oroszország között találja magát. A Monarchia - mit geopolitikai tényező - komoly védelmet nyújtott e államok ellen. Magyarország egyedül csak vergődik, nem képes önállóan magát megvédeni, így mindig bizonytalan szövetségi rendszereknek a kényszeredett tagja lesz. A Monarchia szétbomlása - véleményem szerint - bár valószínűleg elkerülhetetlen volt, a Monarchia népeinek közös tragédiája.

2015. április 16., csütörtök

Városfal sétám

Egernek volt valaha egy városfal, ami körbevette a történelmi városmagot.

Mindennap teszem meg egy reggeli sétát, ami követi a régi városfal hajdani nyomvonalát.

A séta kezdődik a Darvas utcában, a régi utcanévtáblák jelzik a városfal létét, az utca egyik oldala ugyanis a III. kerülethez, a Belvároshoz tartózott, a másik pedig a X. kerülethez, a Cifra-sánchoz. A fal mindig a hegygerincét követte.

Dézsmaház utca / Nick Tayler / 2015.04.16

Bérc utca / Nick Tayler / 2015.04.16
A Bérc utcáról gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Bérc utca / Nick Tayler / 2015.04.16 köszönet az utca kertészeinek :-)
Egy lépcső vezet le hegyről és nagyjából követi a régi városfalat, és így érjük le a városfal északi szakaszához a Cifra-kapu és a Felnémeti kapu között. Itt futott végig a "Posuerunt", ami megvédte a városunkat az árvizektől. Mögötte található a Mária utca kilátással a Ráctemplomra.

Mária utca / Nick Tayler / 2015.04.16

Nem tudom, hogy a Ráctemplom falon belül, vagy kívül volt. Szép látvány nyújt, és véleményem szerint a város legszebb temploma is egyben. A rácok egy gyűjtőfogalom volt, vonatkozott szerbekre és görögökre egyaránt. A ráctemplom a Szent Miklós városrész központja, és mindkét népcsoport temploma volt, ami néha kisebb konfliktusokhoz is vezetett.



Átkelve a Széchényi utcán eljutok a Kisasszony utcáig, ahonnan lépcső vezet fel a Vitkovics utcáig, ami úgy mint a Darvas utca két kerülethez tartózik, a Belváros II. kerülethez, illetve a Károly-város VIII. kerületéhez.

Vitkovics utca / Nick Tayler / 2015.04.16
Az utca végén, egy újabb lépcső vezet fel a Tündérpartra.

Lépcső a Tündérpartra / Nick Tayler / 2015.04.16
A Tündérpartról lesétálok,és átkellek a Csíky Sándor utcán, ahol végre látható a városfal jelentékenyebb maradványait.

Városfal utca / Nick Tayler / 2015.04.16
A Városfal utca végén, lesétálok a Bródy Sándor utcán.

Bródy Sándor utca / Nick Tayler / 2015.04.16
És jön a szépen rendbe hozott városközpont.

Cziszterczita templom / Nick Tayler / 2015.04.16
Minorita templom / Nick Tayler / 2015.04.16

És újra felfrissülve otthon vagyok.

Hálás vagyok, hogy egy ilyen szép helyen lakom.