Mi az, hogy magyar?

A történelmi Magyarország régi térképe

A "mi az hogy magyar" kérdésnek, lenne egy párhuzamos kérdés, a "what do you mean by English" (mi az, hogy angol). Párhuzamba fogom állítani ezt a két kérdést, mert így jobban lehet látni, hogy egy széles kérdéskörről van szó, ami sok helyen vet fel komoly kérdéseket.

Amikor az angolok általánosságokban az "angolokról" beszélnek, általában a britekre gondolnak. A skótok és welsziek pedig kikérik maguknak, hogy ők nem angolok. A brit történelemről szóló könyvek pedig inkább az angol történelemről szolnak. Melyik angol iskolás ismeri Skócia királyait, vagy Wales történelmét, pedig mind a két országnak volt önálló államisága. Ebben történt változás az utóbbi időben, de sokáig nagyon jellemző volt. A brit önmeghatározások pedig lényegében mindig értékalapúak (a jogállam, parlamentarizmus, a szociális vívmányok stb.) nem pedig etnikai alapúak.

Erről a témáról sokkal többet lehetne írni, de miért releváns ez a magyarok szempontjából?

Amikor próbálom meghatározni, hogy mi az, hogy magyar, több minden jut eszembe. Itt sorolom fel egy pár lehetőséget:

• Az a magyar, aki "annak érzi magát"
• Az magyar, akinek magyar az anyanyelve, kultúrája
• Az magyar, akinek az ősei az Etelközből származtak, és "Árpád vére" folyik az ereiben
• Az magyar, aki a történelmi Magyarországon született, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül
• Az a magyar, aki a magyar királyok alattvalója volt

Nyilvánvalóan, a negyedik és ötödik meghatározás a történelmi Magyarországra tökéletesen illik. A történelmi Magyarország minden lakosa magyarnak tartotta magát, nemzetiségétől függetlenül. Az önmeghatározása legalább részben értékalapú volt, büszke volt a magyar állam hosszú múltjára, talán a Szentkoronára, a helytállás miatt az Oszmán birodalom terjeszkedésével szemben, részben a Monarchiára is.

A modern genetika kizárja gyakorlatilag a harmadik meghatározást. Csak kis nyomokban lelhetőek fel az "keleti eredetű" gének, sokkal meghatározóbb az európai eredet, így a magyar lakosság közeli genetikai rokonságban áll a környező népekkel, illetve a többi európaival is. Így lényegében egyértelmű, hogy a magyarság egy nyelvi-kulturális közeg.

Az első két meghatározás a mai Magyarországra igaz, illetve sok tekintetben igaz volt a történelmi Magyarországra is. A modern nemzetiségek nyelvi-kulturális közösségek, Az igaz bármelyik környező népre is. Igen, "nyelvében él egy nép".

Amikor történelmi értelemben beszélünk a "magyar" történelemről, azt gondolom, hogy az a Kárpát medencei népeinek a közös történelme. Ez ugyanannyira a szlovákoknak, vagy erdélyi románoknak, szászoknak, itt élő zsidóknak  a történelme, mint a mai magyarországi magyarokénak. Így nem állja meg a helyét a sokat elhangoztatott érv, hogy a szlovákoknak, erdélyi románoknak nincs történelmük, van, csak közös volt a magyar kulturális-nyelvi közösséghez tartozó emberekével.

A történelmi Magyarország nem modern értelemben vett nemzetállam volt. Az viszont igaz, hogy a magyar vezető elit biztos hogy, vagy magyar anyanyelvű, kultúrájú volt, vagy rég elmagyarosodott. 

Most anélkül, hogy a szétesés konkrét mechanizmusát boncolgatnám, az biztos, hogy a sok -kölcsönösen kizáró - nacionalizmusoknak a történelmi Magyarország lett az áldozata. Nem több nacionalizmus, nemzeti érzelműség kellett volna a megmentéséhez, hanem egy olyan átgondolt szövetségi berendezkedés, ami megadta volna a szükséges autonómiát a ország népeinek, anélkül, hogy az ország teljes széteséshez vezetett volna. Voltak különböző próbálkozások (Dunakonföderáció, Osztrák Egyesült Államok terve), de sajnos nem lett belőlük semmi, nagyrészt a magyar elit ellenállása miatt. Egy biztos, egy megreformált Monarchia sokkal jobban megfelelt volna az itt élő népek összességének az érdekeinek, mint ami bekövetkezett. Sok kicsinyes nacionalizmusnak a versenyfutása. Sajnos a dualizmus sok kárt okozott ezen a téren, a magyar elit nem élt bölcsen a hatalmával és kompromisszumra alkalmatlan volt. Az erőltetett magyarosítás pedig kivívta a nemzetiségek haragját. A dualizmus korában a magyar elit eljátszotta az ország jövőjét.

Más miatt is jobb lett volna. Magyarország sajnos Németország és Oroszország között találja magát. A Monarchia - mit geopolitikai tényező - komoly védelmet nyújtott e államok ellen. Magyarország egyedül csak vergődik, nem képes önállóan magát megvédeni, így mindig bizonytalan szövetségi rendszereknek a kényszeredett tagja lesz. A Monarchia szétbomlása - véleményem szerint - bár valószínűleg elkerülhetetlen volt, a Monarchia népeinek közös tragédiája.

Városfal sétám

Egernek volt valaha egy városfal, ami körbevette a történelmi városmagot.

Mindennap teszem meg egy reggeli sétát, ami követi a régi városfal hajdani nyomvonalát.

A séta kezdődik a Darvas utcában, a régi utcanévtáblák jelzik a városfal létét, az utca egyik oldala ugyanis a III. kerülethez, a Belvároshoz tartózott, a másik pedig a X. kerülethez, a Cifra-sánchoz. A fal mindig a hegygerincét követte.

Dézsmaház utca / Nick Tayler / 2015.04.16

Bérc utca / Nick Tayler / 2015.04.16

A Bérc utcáról gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Bérc utca / Nick Tayler / 2015.04.16 köszönet az utca kertészeinek :-)

Egy lépcső vezet le hegyről és nagyjából követi a régi városfalat, és így érjük le a városfal északi szakaszához a Cifra-kapu és a Felnémeti kapu között. Itt futott végig a "Posuerunt", ami megvédte a városunkat az árvizektől. Mögötte található a Mária utca kilátással a Ráctemplomra.

Mária utca / Nick Tayler / 2015.04.16

Nem tudom, hogy a Ráctemplom falon belül, vagy kívül volt. Szép látvány nyújt, és véleményem szerint a város legszebb temploma is egyben. A rácok egy gyűjtőfogalom volt, vonatkozott szerbekre és görögökre egyaránt. A ráctemplom a Szent Miklós városrész központja, és mindkét népcsoport temploma volt, ami néha kisebb konfliktusokhoz is vezetett.

Átkelve a Széchényi utcán eljutok a Kisasszony utcáig, ahonnan lépcső vezet fel a Vitkovics utcáig, ami úgy mint a Darvas utca két kerülethez tartózik, a Belváros II. kerülethez, illetve a Károly-város VIII. kerületéhez.

Vitkovics utca / Nick Tayler / 2015.04.16

Az utca végén, egy újabb lépcső vezet fel a Tündérpartra.

Lépcső a Tündérpartra / Nick Tayler / 2015.04.16

A Tündérpartról lesétálok,és átkellek a Csíky Sándor utcán, ahol végre látható a városfal jelentékenyebb maradványait.

Városfal utca / Nick Tayler / 2015.04.16

A Városfal utca végén, lesétálok a Bródy Sándor utcán.

Bródy Sándor utca / Nick Tayler / 2015.04.16

És jön a szépen rendbe hozott városközpont.

Cziszterczita templom / Nick Tayler / 2015.04.16

Minorita templom / Nick Tayler / 2015.04.16

És újra felfrissülve otthon vagyok.

Hálás vagyok, hogy egy ilyen szép helyen lakom.

Öreg körtefánk

Öreg körtefa / Nick Tayler / 2015.04.18

Amikor idejöttünk lakni, volt egy öreg,elhanyagolt körtefa, ami ismereteim szerint a házzal nagyjából egyidős, azaz körülbelül nyolcvanéves. Magas volt és nem nagyon volt rajta semmi (a hangyákon kívül).

A felső kétharmadát lefűrészeltem, kicsit megijedtem, hogy talán egy kicsit túl drasztikus voltam, elég ijesztő látványt nyújtott ám a fa, de az "iffítás" mégis nagyon szépen sikeredett, még a szomszéd és a ház régi lakója szerint is. Most annyi körte szokott lenni rajta, hogy az a baj. 

Az eddigi túlteljesítéshez képest ebben az évben a virágzása minden elképzelésem felülmúlja.

Minden gondozással töltött percet a fa meghálál.

De nem így van az emberekkel is? A szeretet és a törődés csodákat tesz. Ha pozitívan viszonyulunk a környezetünkhöz, azt kapjuk vissza. Az emberek "felvirágzása" a szemük ragyogásában lehet látni.

Még az öreg körtefám is ezt érzi :-)

Nagyon sajnálom ...

Egri zsinagóga

Nem voltam jelen a tegnapi, budapesti Élet Menetén, és azért fog a mai bejegyzésem a holokauszttal, és az ezzel kapcsolatos érzéseimmel foglalkozni.

Egernek jelentős zsidó lakossága volt, és az állomáson lévő táblán kívül nem nagyon jelzi semmi a városban a múltbeli jelenlétüket. A legnagyobb zsinagógájukat lebontották. Másik két zsinagógájuk, iskolájuk, temetőjük még ott van. Tájékoztató táblák lényegében nincsenek (itt a városi önkormányzatnak lenne feladata).

Eltűntek az egri zsidó kereskedők (ők voltak a többség), az emberek az utcán, az zsidó vallású egri vízipólósak, a zsidó zene, a társadalmi eseményeik, Eltűnésük hagy Egerben egy űrt, ami soha sem lehet betölteni.

El sem tudjuk képzelni, hogy ezek az egri lakosak milyen tortúrákon mentek keresztül, pedig az egri gettót szüleink, nagyszüleink szemük előtt létrehozták a történelmi belvárosban. Hogyan történhetett mindaz ebben a szép városunkban?

Sokan profitáltak a zsidó magyarok vagyonának a szétosztásából. Élve az akkori nyelvhasználattal, "megnyugtatóan" szétosztották a "zsidók" javait a "keresztény" magyarok közé.

SZEMÉLYESEN NAGYON, NAGYON SAJNÁLOM, AMI TÖRTÉNT.

Nem lehet ezt a múltat jóvátenni, de szívünkben érezhetjük a mély sajnálatot, ezzel megvédjük a társadalmat hasonló hibáktól.

Kevesen lehetnek olvasóim között, aki maguk átélték ezeket a borzalmakat, így senki nem lehet személyesen bűnös. Sajnálatot lehet és kell kifejezni, ehhez nem kell semmi önérintettség (azért tehetem meg én is).

Felmerül az utolsó időben, hogy a magyar állam mennyire felelős a történtekért. Erről most csak annyit mondanék, hogy egy állam alapvető kötelessége, hogy védje saját állampolgárait. A magyar állam ebben kudarcot vallott. Zsidó honfitársaink zsidó vallású magyarok voltak. Az államigazgatás nem csak, hogy nem védte állampolgárait, hanem törvényeket, rendeleteket hozott a korlátozásukra, utána pedig szörnyű brutalitással bezárta őket gettókba, bevagonírozta őket, és elküldte őket a halálba. A magyar állam hozzájárult a vagyonuk elkobzásához, pedig sok-sok évtized tisztes munkának a gyümölcse volt, elszállításuk pedig a MÁV-val történt. Sok zsidó magyar elmondása szerint, csak akkor találkoztak németekkel, amikor beértek a haláltáborokba.

Németországban természetes, hogy a egyéni családok is felteszik azt a kérdést, hogy a szülők, nagyszülők hogyan viszonyultak a holokauszt eseményeihez. Talán eljött az idő Magyarországon is az őszinte családon belüli szembenézésnek. Erről kell beszélni.

Mindenki születik szabad akarattal, így ha végiggondoljuk a múltat, mi remélhetően másképpen fogunk viselkedni egy kiélezett helyzetben. Ezek nem magyar specifikus kérdések, hanem mindenkit érintő problémák. Nagyon sok helyen történtek szörnyű vérengzések, így elvileg bármikor bárki kerülhet hasonló helyzetbe.

Legyen bölcsességünk jól dönteni.

Egervár állomás

Üdülési országjáró kalauz a Nagy Nyugati Vasúttársaságtól (Great Western Railway), Nagybritannia 1939

Egervár állomás

Van egy lepukkant vasútállomás mellettünk, az Egervár állomás, ami a neve alapján sem túl meglepő módon az egri várhoz nagyon közel van.

Az az egri vár, ahol szándékoznak 6 milliárd forintot elkölteni. Szép summa.

Ma este kaptam egy emailt az SBB-től (a svájci szövetségi vasúttársaság) azzal a szöveggel. hogy "kirándulási ötleteink minden pénztárcához és időjárási helyzethez". Az SBB komolyan veszi a turistákat.

A 1939-ből származó Great Western Railway útikalauzom tele van hotelhirdetésekkel, termálfürdőkkel (igen Angliában is volt ilyen), igényes vasúti térképekkel, olcsó havi érvényességgel bíró menettérti jegyekkel, szépen táblázatokban rendezve. A vasút szervezte takarékszámlákat a kispénzűeknek, hogy tudjanak utazni, voltak éttermek az állomásokon, szinte mindenre gondoltak, és ez 1939-ben így volt. A vasúttársaság magánkézben volt. Ők is komolyan vették a turistákat.

Nem lenne épp itt az ideje, hogy a MÁV fedezze fel a turizmusban rejlő lehetőségeket, és hogy kínáljanak fel például egri (de mondhatnám pécsi, debreceni) utakat kombinálva belépőkkel, esetleg szálláslehetőségekkel?

Ha ez máshol természetes része a vasúti tevékenységének, miért nem Magyarországon? Mennyivel jobb lenne a városnak, ha sok turista nem autóval jönne, hanem vasúttal, és leszállva a gondosan ápolt Egervár állomáson megtekinthetné a várat, vagy esetleg tovább mehetne Szilvásváradra, ahol természetesen lenne újra közvetlen kapcsolat a erdei vasút és a nagyvasút között kímélve Szilvásváradot is az autóözöntől. Ha komolyan gondoljuk a környezetvédelmet, ez az egyetlen értelmes megoldás.

Ha Vitézy Dávidnak sikerül összehangolni a busz és vasútközlekedést -amit szívből kívánom Neki - akkor kombinált jeggyel el lehetne jutni mondjuk Noszvajra bort kóstolni, vagy a De La Motte Kastélyt megnézni, átszállva az Egervár állomáson buszra.

Ne felejtsék el a mi kis állomásunkat. Jobbat érdemelne, és kis ráfordítással hozzá tudna járulni a MÁV felvirágoztatásához. Visszahozni egy olyan világot, ami valószínűleg Magyarországon is természetes volt. A MÁV-val nem csak munkába, iskolába lehet menni, de a megfelelő kínálattal üdülési célokat is szolgálhat.

Tavasz Egerben

Tavasz Egerben, olyan szép nem?

Lehet ez a tavasz egy új kezdet ennek az országnak? Ennek reményében kezdem egy blogot írni. Nem vagyok magyar, így biztos lesz benne sok hiba, de hiteles, mert ez én vagyok. Mi vagyok én? Talán egy angol magyar?

Identitásról, történelemről, alapértékekről lesz szó. Szeretem ezt az országot, és azt szeretnék, hogy mindenki itt jól érezné magát. Egy jókedvű országban szeretnék élni, gondolom nem vagyok egyedül ebben. Egy olyan országban, ahol lehet nyíltan beszélni problémákról félelem

nélkül, és demokratikusan találni a megoldásokat. Egy olyan országban, ahol olyan létezik, hogy a közjó, és ahol társadalom leggyengébb tagjai kapnak védelmet és segítséget.

Ebben a szellemben kívánom szép hétvégét az egri kertemből.