 |
| Egri zsinagóga |
Nem voltam jelen a tegnapi, budapesti Élet Menetén, és azért fog a mai bejegyzésem a holokauszttal, és az ezzel kapcsolatos érzéseimmel foglalkozni.
Egernek jelentős zsidó lakossága volt, és az állomáson lévő táblán kívül nem nagyon jelzi semmi a városban a múltbeli jelenlétüket. A legnagyobb zsinagógájukat lebontották. Másik két zsinagógájuk, iskolájuk, temetőjük még ott van. Tájékoztató táblák lényegében nincsenek (itt a városi önkormányzatnak lenne feladata).
Eltűntek az egri zsidó kereskedők (ők voltak a többség), az emberek az utcán, az zsidó vallású egri vízipólósak, a zsidó zene, a társadalmi eseményeik, Eltűnésük hagy Egerben egy űrt, ami soha sem lehet betölteni.
El sem tudjuk képzelni, hogy ezek az egri lakosak milyen tortúrákon mentek keresztül, pedig az egri gettót szüleink, nagyszüleink szemük előtt létrehozták a történelmi belvárosban. Hogyan történhetett mindaz ebben a szép városunkban?
Sokan profitáltak a zsidó magyarok vagyonának a szétosztásából. Élve az akkori nyelvhasználattal, "megnyugtatóan" szétosztották a "zsidók" javait a "keresztény" magyarok közé.
SZEMÉLYESEN NAGYON, NAGYON SAJNÁLOM, AMI TÖRTÉNT.
Nem lehet ezt a múltat jóvátenni, de szívünkben érezhetjük a mély sajnálatot, ezzel megvédjük a társadalmat hasonló hibáktól.
Kevesen lehetnek olvasóim között, aki maguk átélték ezeket a borzalmakat, így senki nem lehet személyesen bűnös. Sajnálatot lehet és kell kifejezni, ehhez nem kell semmi önérintettség (azért tehetem meg én is).
Felmerül az utolsó időben, hogy a magyar állam mennyire felelős a történtekért. Erről most csak annyit mondanék, hogy egy állam alapvető kötelessége, hogy védje saját állampolgárait. A magyar állam ebben kudarcot vallott. Zsidó honfitársaink zsidó vallású magyarok voltak. Az államigazgatás nem csak, hogy nem védte állampolgárait, hanem törvényeket, rendeleteket hozott a korlátozásukra, utána pedig szörnyű brutalitással bezárta őket gettókba, bevagonírozta őket, és elküldte őket a halálba. A magyar állam hozzájárult a vagyonuk elkobzásához, pedig sok-sok évtized tisztes munkának a gyümölcse volt, elszállításuk pedig a MÁV-val történt. Sok zsidó magyar elmondása szerint, csak akkor találkoztak németekkel, amikor beértek a haláltáborokba.
Németországban természetes, hogy a egyéni családok is felteszik azt a kérdést, hogy a szülők, nagyszülők hogyan viszonyultak a holokauszt eseményeihez. Talán eljött az idő Magyarországon is az őszinte családon belüli szembenézésnek. Erről kell beszélni.
Mindenki születik szabad akarattal, így ha végiggondoljuk a múltat, mi remélhetően másképpen fogunk viselkedni egy kiélezett helyzetben. Ezek nem magyar specifikus kérdések, hanem mindenkit érintő problémák. Nagyon sok helyen történtek szörnyű vérengzések, így elvileg bármikor bárki kerülhet hasonló helyzetbe.
Legyen bölcsességünk jól dönteni.
