2015. április 14., kedd

Öreg körtefánk

Öreg körtefa / Nick Tayler / 2015.04.18


Amikor idejöttünk lakni, volt egy öreg,elhanyagolt körtefa, ami ismereteim szerint a házzal nagyjából egyidős, azaz körülbelül nyolcvanéves. Magas volt és nem nagyon volt rajta semmi (a hangyákon kívül).

A felső kétharmadát lefűrészeltem, kicsit megijedtem, hogy talán egy kicsit túl drasztikus voltam, elég ijesztő látványt nyújtott ám a fa, de az "iffítás" mégis nagyon szépen sikeredett, még a szomszéd és a ház régi lakója szerint is. Most annyi körte szokott lenni rajta, hogy az a baj. 

Az eddigi túlteljesítéshez képest ebben az évben a virágzása minden elképzelésem felülmúlja.

Minden gondozással töltött percet a fa meghálál.

De nem így van az emberekkel is? A szeretet és a törődés csodákat tesz. Ha pozitívan viszonyulunk a környezetünkhöz, azt kapjuk vissza. Az emberek "felvirágzása" a szemük ragyogásában lehet látni.

Még az öreg körtefám is ezt érzi :-)



2015. április 13., hétfő

Nagyon sajnálom ...

Egri zsinagóga

Nem voltam jelen a tegnapi, budapesti Élet Menetén, és azért fog a mai bejegyzésem a holokauszttal, és az ezzel kapcsolatos érzéseimmel foglalkozni.

Egernek jelentős zsidó lakossága volt, és az állomáson lévő táblán kívül nem nagyon jelzi semmi a városban a múltbeli jelenlétüket. A legnagyobb zsinagógájukat lebontották. Másik két zsinagógájuk, iskolájuk, temetőjük még ott van. Tájékoztató táblák lényegében nincsenek (itt a városi önkormányzatnak lenne feladata).

Eltűntek az egri zsidó kereskedők (ők voltak a többség), az emberek az utcán, az zsidó vallású egri vízipólósak, a zsidó zene, a társadalmi eseményeik, Eltűnésük hagy Egerben egy űrt, ami soha sem lehet betölteni.

El sem tudjuk képzelni, hogy ezek az egri lakosak milyen tortúrákon mentek keresztül, pedig az egri gettót szüleink, nagyszüleink szemük előtt létrehozták a történelmi belvárosban. Hogyan történhetett mindaz ebben a szép városunkban?

Sokan profitáltak a zsidó magyarok vagyonának a szétosztásából. Élve az akkori nyelvhasználattal, "megnyugtatóan" szétosztották a "zsidók" javait a "keresztény" magyarok közé.

SZEMÉLYESEN NAGYON, NAGYON SAJNÁLOM, AMI TÖRTÉNT.

Nem lehet ezt a múltat jóvátenni, de szívünkben érezhetjük a mély sajnálatot, ezzel megvédjük a társadalmat hasonló hibáktól.

Kevesen lehetnek olvasóim között, aki maguk átélték ezeket a borzalmakat, így senki nem lehet személyesen bűnös. Sajnálatot lehet és kell kifejezni, ehhez nem kell semmi önérintettség (azért tehetem meg én is).

Felmerül az utolsó időben, hogy a magyar állam mennyire felelős a történtekért. Erről most csak annyit mondanék, hogy egy állam alapvető kötelessége, hogy védje saját állampolgárait. A magyar állam ebben kudarcot vallott. Zsidó honfitársaink zsidó vallású magyarok voltak. Az államigazgatás nem csak, hogy nem védte állampolgárait, hanem törvényeket, rendeleteket hozott a korlátozásukra, utána pedig szörnyű brutalitással bezárta őket gettókba, bevagonírozta őket, és elküldte őket a halálba. A magyar állam hozzájárult a vagyonuk elkobzásához, pedig sok-sok évtized tisztes munkának a gyümölcse volt, elszállításuk pedig a MÁV-val történt. Sok zsidó magyar elmondása szerint, csak akkor találkoztak németekkel, amikor beértek a haláltáborokba.

Németországban természetes, hogy a egyéni családok is felteszik azt a kérdést, hogy a szülők, nagyszülők hogyan viszonyultak a holokauszt eseményeihez. Talán eljött az idő Magyarországon is az őszinte családon belüli szembenézésnek. Erről kell beszélni.

Mindenki születik szabad akarattal, így ha végiggondoljuk a múltat, mi remélhetően másképpen fogunk viselkedni egy kiélezett helyzetben. Ezek nem magyar specifikus kérdések, hanem mindenkit érintő problémák. Nagyon sok helyen történtek szörnyű vérengzések, így elvileg bármikor bárki kerülhet hasonló helyzetbe.

Legyen bölcsességünk jól dönteni.






2015. április 11., szombat

Egervár állomás

Üdülési országjáró kalauz a Nagy Nyugati Vasúttársaságtól (Great Western Railway), Nagybritannia 1939
Egervár állomás

Van egy lepukkant vasútállomás mellettünk, az Egervár állomás, ami a neve alapján sem túl meglepő módon az egri várhoz nagyon közel van.

Az az egri vár, ahol szándékoznak 6 milliárd forintot elkölteni. Szép summa.

Ma este kaptam egy emailt az SBB-től (a svájci szövetségi vasúttársaság) azzal a szöveggel. hogy "kirándulási ötleteink minden pénztárcához és időjárási helyzethez". Az SBB komolyan veszi a turistákat.

A 1939-ből származó Great Western Railway útikalauzom tele van hotelhirdetésekkel, termálfürdőkkel (igen Angliában is volt ilyen), igényes vasúti térképekkel, olcsó havi érvényességgel bíró menettérti jegyekkel, szépen táblázatokban rendezve. A vasút szervezte takarékszámlákat a kispénzűeknek, hogy tudjanak utazni, voltak éttermek az állomásokon, szinte mindenre gondoltak, és ez 1939-ben így volt. A vasúttársaság magánkézben volt. Ők is komolyan vették a turistákat.



Nem lenne épp itt az ideje, hogy a MÁV fedezze fel a turizmusban rejlő lehetőségeket, és hogy kínáljanak fel például egri (de mondhatnám pécsi, debreceni) utakat kombinálva belépőkkel, esetleg szálláslehetőségekkel?



Ha ez máshol természetes része a vasúti tevékenységének, miért nem Magyarországon? Mennyivel jobb lenne a városnak, ha sok turista nem autóval jönne, hanem vasúttal, és leszállva a gondosan ápolt Egervár állomáson megtekinthetné a várat, vagy esetleg tovább mehetne Szilvásváradra, ahol természetesen lenne újra közvetlen kapcsolat a erdei vasút és a nagyvasút között kímélve Szilvásváradot is az autóözöntől. Ha komolyan gondoljuk a környezetvédelmet, ez az egyetlen értelmes megoldás.

Ha Vitézy Dávidnak sikerül összehangolni a busz és vasútközlekedést -amit szívből kívánom Neki - akkor kombinált jeggyel el lehetne jutni mondjuk Noszvajra bort kóstolni, vagy a De La Motte Kastélyt megnézni, átszállva az Egervár állomáson buszra.

Ne felejtsék el a mi kis állomásunkat. Jobbat érdemelne, és kis ráfordítással hozzá tudna járulni a MÁV felvirágoztatásához. Visszahozni egy olyan világot, ami valószínűleg Magyarországon is természetes volt. A MÁV-val nem csak munkába, iskolába lehet menni, de a megfelelő kínálattal üdülési célokat is szolgálhat.

Tavasz Egerben


Tavasz Egerben, olyan szép nem?

Lehet ez a tavasz egy új kezdet ennek az országnak? Ennek reményében kezdem egy blogot írni. Nem vagyok magyar, így biztos lesz benne sok hiba, de hiteles, mert ez én vagyok. Mi vagyok én? Talán egy angol magyar?

Identitásról, történelemről, alapértékekről lesz szó. Szeretem ezt az országot, és azt szeretnék, hogy mindenki itt jól érezné magát. Egy jókedvű országban szeretnék élni, gondolom nem vagyok egyedül ebben. Egy olyan országban, ahol lehet nyíltan beszélni problémákról félelem
nélkül, és demokratikusan találni a megoldásokat. Egy olyan országban, ahol olyan létezik, hogy a közjó, és ahol társadalom leggyengébb tagjai kapnak védelmet és segítséget.

Ebben a szellemben kívánom szép hétvégét az egri kertemből.